Amióta menő lett nyilvánosság előtt konyhatündérkedni, sem baloldali mártír színházi rendező, sem középszerű baloldali sztárszínész, sem baloldali sztárpolitikus nem lehet valaki anélkül, hogy megvillantsa, milyen bensőséges viszonyt ápol a főzéssel. A baloldali sztárok alighanem érzik a történelmi léptékű disszonanciát az általuk hirdetett társadalmi elvek és a saját mesés gazdagságuk között, amit csak olyan, rendkívül haladó tevékenységekkel lehet feloldani, mint a seggbekuki vagy a főzés. Ferenc ugyanolyan lendületesen tört elő a kádári világból, ahogy a magyar gasztroforradalom a fokhagymás-paprikás-lisztes proliságokból, így törvényszerűen egymásra kellett találniuk. A Toronyház átlapozta a víziókkal gazdagon megáldott exminiszterelnöki szakácskönyvét, és kénytelenek voltunk megállapítani, hogy a maga nemében legalább olyan jó, mint Szigetvári Viktor OTDK-s dolgozata Tony Blairről és a brit harmadik útról. A két anyag közös vonása, hogy egyaránt Gyurcsány Ferenc neve alatt jelentek meg, viszont a szakdol
