Jegyezz meg
Elfelejtetted a jelszavad?
Regisztráció
Közösség
Ismerősök aktivitása
Tagok
Online tagok
Csoportok
Események
Oldalak
Családfa
Telefonkönyv
Fotók
Videók
Legújabb videók
Legújabb magyar videók
Legújabb nemzetközi videók
Az elmúlt egy órában nézett videók
Legnézettebb videók
Utolsó videó megjegyzések
Utolsó lista megjegyzések
Magyar Filmek
Magyar Sorozatok
Magyar Rajzfilmek
Magyar dokumentumfilmek
Magyar előadások
Magyar zene
Filmek
Sorozatok
Dokumentumfilmek
Előadások
Rajzfilmek
Zene
Média
Művészeti galéria
Művészeti galéria (tagok)
Művészeti galéria (gyűjtés)
Előadóművészek
Könyvtár
Játékok
Rádiók
Magyarvagyok rádió
Filmek
Magyar Filmek
Események
Hírek
Tartalom
Alapítvány
Az Árpád-ház családfája
Állampolgárság
Blogok
Hírességek
Hungarikumok
Irodalom
Jegyzék
Konyha
Könyvtár
Lélekbúvár
Magyar nyelv
Napló
Segítség
Sport
Szótár
Régiók
Történelem
Zöld övezet
Bazár
Áruház
Apróhírdetések
Szolgáltatások
Fazekas Piroska
» Ismerősök
» Fotók
» Videók
Blogjai
Írók, költők nevezetes emberek
Arvisura
Képböngésző
|
Az összes kép »
Húsvét
Tetszik
Tweet
Fotó Infó
Letöltés:
Közepes méretben
|
Nagy méretben
Album Letöltése:
Közepes méretben (zip)
|
Nagy méretben (zip)
Fotó megjegyzések
szombat, 2016. március 26. 06:44
Fazekas Piroska
Kosztolányi Dezső
Húsvét
Már kék selyembe pompázik az égbolt,
tócsákba fürdenek alant a fák,
a földön itt-ott van csak még fehér folt,
a légen édes szellő szárnyal át.
Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe
viszik a zavaros szagos vizet,
a lány piros tojást tesz el merengve,
a boltokat emberraj tölti meg.
S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,
megrészegül az illaton a föld,
s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt -
kelet felől egy sírnak mélyiből,
elrúgva a követ, fényes sebekkel
száll, száll magasba, föl az isten-ember.
Üzenet írása
Húsvét
Már kék selyembe pompázik az égbolt,
tócsákba fürdenek alant a fák,
a földön itt-ott van csak még fehér folt,
a légen édes szellő szárnyal át.
Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe
viszik a zavaros szagos vizet,
a lány piros tojást tesz el merengve,
a boltokat emberraj tölti meg.
S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,
megrészegül az illaton a föld,
s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt -
kelet felől egy sírnak mélyiből,
elrúgva a követ, fényes sebekkel
száll, száll magasba, föl az isten-ember.