Betűmetsző

(Tisztelet Szántó Tibornak) Kooperációs kés, melynek az a története, hogy Császi Zoltán (Kilden) megtervezte a nagyszerű "Fat Boy" névre keresztelt kiskését, amelyekből egy pengét átadott nekem egy majdani késhez "alapjaként". A kés megrendelője ("opcionális tulajdonosa", inspirálója...), először Kildent kereste meg egy Fat Boy vételi szándékával, azonban Zoli elmondta neki, hogy a legyártott kések pillanatnyilag elfogytak... Viszont van nálam egy kooperációs késhez átadott ilyen penge - keressen meg, hátha sikerül megegyeznünk valamiben... A megkeresésre elmondtam, hogy szívesen készítek Kilden Fat Boy pengéjére építve egy kést - feltéve, ha sikerült találnunk olyan "központi elemet", ami nekem is felkelti az érdeklődésemet. A tapogatózó egyeztetések során pedig fel is bukkant ez a téma: mégpedig a betű, a tipográfia, mely iránt a megrendelő lelkesen érdeklődött, illetve professzionális szinten művelte is ezt a nemes szakmát. Tőlem sem áll távol sem a betűk szeretete, sem a tipográfia tisztelete, ezért nagy örömmel vetettem bele magam a munkába. A tipográfiáról, mint tudományról és művészetről itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Tipográfia olvasható egy rövid összefoglaló. Kevesen tudják, de a tipográfia is azon területek közé tartozik, ahol a magyar művészek/szakemberek - már igen régen - világviszonylatban is az élvonalba tartoznak. Az egyik zseniális alkotó volt közülük a nemrégen elhunyt Szántó Tibor mester, aki tevékenységével sok tekintetben újraértelmezte, megújította a tipográfiát, tevékenysége pedig az egész "fejlett világban" éreztette (és érezteti ma is...) hatását. Szántó Tiborról itt: http://www.artportal.hu/lexikon/muveszek/szanto_tibor olvasható pl. egy kicsit részletesebben. Mivel régóta nagy tisztelője vagyok, a kést az ő sajátos "emlékművének" is szántam. A penge 6 mm vastag Rigor / A2, 59 RC. A felület betűkből álló mintázatát egy hosszadalmas és bonyolult eljárással értem el: 7-8 fázisban, újra és újra maszkolva, különböző savakkal marattam, ill. közben két különböző összetételű hidegbarnító szerrel kezeltem ("színeztem"). A vegyszereket ecseteléssel hordtam fel, az "irizáló" összhatásban az ecsetvonások irányának is szerepe van. Az eredmény egy damaszk pengére hasonlító, mélymaratott mintázat lett, mely hosszú távon is tartósan megmarad a pengén, jól ellenáll a fizikai és kémiai hatásoknak, (Az egyes maratási fázisok mélysége bőven meghaladja pl. az általánosan használt lézergravírozásokét.) A markolathájak esetében is betűkből indultam ki. Egy rendkívül szívós és kemény, iroko fa alapra (melyre elsősorban a dilatációs feszültségek levezetése, elnyelése miatt volt szükség) abachi és mahagóni "mozaik" került, amit lombfűrésszel vágtam ki. A fűrészelés nyomait helyenként szándékoltan meghagytam, így imitálva a szerkesztő vonalakat. Mivel a kés markolata elég rövid, így kapott egy bőr fonat kiegészítőt is - ez lehetővé teszi a hátrébb fogást és még jól is mutat...