Schin Ferenc Schin


Séta a Margit-szigeten; fák és fatörzsek

2015. november 5-én készültek a képek. Sajnos nem vettem észre, hogy az óra és perc megjelenik a képen, és déli 12 helyett éjfélt mutat... Az volt a célom, hogy egy képzőművész barátomnak, akivel előző nap végigcsatangoltam a szigetet, még egyszer megmutassam, milyen fajokról beszéltem neki, és milyen csodálatosak tudnak lenni...
 

Séta a Margit-szigeten; fák és fatörzsek

Tetszik  

A nyugati ostorfákból álló fasor a déli szárnyhíd és a centenáriumi emlékmű között
1 / 70
A fák között szinte egyetlen ép, vagy egészséges sincs! Mindegyik felrepedt, széthasadt. Vajon a faiskola szállított selejtes csemetéket, vagy a kertészek voltak ennyire hozzá nem értőek? Ki tudja...
2 / 70
A Szökőkút és a Kaszinó között vannak ezek a szép bokrétafák - vagyis vadgesztenyék. A levelek árnyjátéka a novemberi napsütésben.
3 / 70
A három fa legfiatalabb tagja, az őszi lombozattal.
4 / 70
Szép, egészséges nyugati ostorfa (Celtis occidentalis) a Kaszinótól délre
5 / 70
A nyugati ostorfa jellegzetes, "tarajos" törzse.
6 / 70
A Kaszinóhoz vezető úton, a saroknál áll ez a szép pagodafa - vagyis japánakác, ami se nem japán, se nem akác (bár tudományos neve Sophora japonica - mégis Kínában őshonos).
7 / 70
A japánakác törzse.
8 / 70
A japánakác levelei hasonlítanak a "mi" akácfánk levelére - talán ezért kapta ezt a nevet. Termése igen hasznos, mivel az igen ifjú hölgyek a levével festik ki körmüket.
9 / 70
A Kaszinótól északra indulunk. Itt áll egy szép (bár pont nemrégen visszavágott) fekete dió, amely Észak-Amerikában őshonos.
10 / 70
A feketedió (Juglans nigra) szép törzse.
11 / 70
A Kaszinótól északra áll ez a nagy boglárfa - avagy platán.
12 / 70
Hát ennyi maradt a Margitsziget legnagyobb vadgesztenyefájából...
13 / 70
Fiatal lombhullató európai vörösfenyők - bár tűlevelűek, mégsem örökzöldek!
14 / 70
Ez az előzékeny gyertyán megmutatja nekünk, milyen is a levele...
15 / 70
A gyertyán (Carpinus betulus) őszi lombozata
16 / 70
Ez még fiatal példány...
17 / 70
.. de ezen jól lehet látni a hosszanti erezetet
18 / 70
Ki ne ismerné fel a bükkfát?
19 / 70
Előbb sárgára, majd barnára színeződik a lombja.
20 / 70
A törzse jellegzetesen sima és szürke.
21 / 70
Egy kicsi, két nagyobb bükkfa.
22 / 70
Ez a hárs is udvariasan megmutatja a levelét!
23 / 70
Ugyanaz a fa, kicsit messzebbről...
24 / 70
Egy gyönyörű magas kőris (Fraxinus excelsior).
25 / 70
...és a törzse
26 / 70
A hegyi juhar (Acer pseudoplatanus)
27 / 70
A törzse olyan lemezesen válik le, mint a platáné - ezért a "pseudoplatanus" jelző.
28 / 70
A sziget talán legkedveltebb fája; a matuzsálemi kort megélt narancseperfa.
29 / 70
Az "osszázsnarancs" az oszázs indián törzsre utal, amely a Missouri és a Red River közötti területet uralta. Nevük nyers fordítása: "Vizek közötti" - a két folyóra utal.
30 / 70
Az indiánok a fából íjat készítettek. Állítólag még erősebb, és jobb, mint a tiszafáé...
31 / 70
Mi azonban inkább a kéreg gyönyörű rajzolatában gyönyörködünk...
32 / 70
A "Nagy Árvíz" idején megdőlt fára minden korosztály felmászik - legalábbis egy bizonyos magasságig..,
33 / 70
A narancseperfa termése. Nagyon finom az illata, de nem ehető.  A hosszúkás, zöldes levelek tartoznak a terméshez - a többi: tölgy, korai juhar és hegyi juhar.
34 / 70
Még egy pillantás a törzsre.
35 / 70
Az előbb említett korai juhar (Acer platanoides). Igen, tudom: a hegyi juhar a pseudoplatanus, a korai a platanoides! Ha ehhez hozzátesszük, hogy a nálunk lévő platánok tudományos neve "Platanus hibrida - vagy Platanus acerifolia" megkérdezhetjük, melyike
36 / 70
A korai juhar törzse - és jellegzetes levelei
37 / 70
A fekete dióhoz (és a "mi" akácfánkhoz) hasonlóan a vasfa (Dimnocladus dioicus) szintén Észak-Amerikában őshonos.
38 / 70
Lombját már elvesztette, de hüvelyes termései még sokáig láthatók az ágain
39 / 70
A hetes csoport legvastagabbjának törzse. (Azóta valaki "művészi" dekorációval látta el szegényt...
40 / 70
A bálványfa (Ailanthus altissima) törzse. Ez a példány különleges, szinte hullámossá alakult.
41 / 70
Az ezüst juhar (Acer saccharinum) törzse
42 / 70
Az ezüstjuhar őszi ruhája
43 / 70
A nyírfát - a bükkhöz hasonlóan - senkinek sem kell bemutatni
44 / 70
A sziget középső napozórétjének északnyugati végénél áll ez a két szép platán
45 / 70
Velük átellenben kedvenc napozóhelyem, a terebélyes kőrisfa
46 / 70
A tekintélyes törzskörméretű kőrisfa
47 / 70
Nem messze tőle, a (sokáig megcsonkítva éktelenkedő) Madách szoborral szemben szép törökmogyorófák
48 / 70
A törökmogyoró (Corylus colurna) törzse és levelei
49 / 70
A "Rózsakert" (már ami maradt belőle) után, a Jókai szobor felé haladva láthatjuk a sziget legnagyobb tölgyfáját
50 / 70
A tiszteletet parancsoló törzs
51 / 70
Megérkeztünk a Japánkertbe. A kis patak mentén szép mocsárciprus
52 / 70
A mocsárciprus (Taxodium distichum) őszi lombozata. (Szintén lombhullató!)
53 / 70
A mesés japánjuhar (Acer palmatum) a vízesés előtti tónál
54 / 70
A csodálatos őszi színeződésű lombozat
55 / 70
Ugyanaz - csak alulról (hanyatt fekve készítettem)
56 / 70
MInden szögből más és más színek jönnek elő
57 / 70
Csendélet a vízeséssel - az egyetlen zavaró dolog a rettenetes fémpad, a jobb alsó sarokban...
58 / 70
A japán juhar felett áll az egyik kínai mammuttfenyő (Metasequoia glyptostroboides)
59 / 70
Fiatal vörös tölgy (Quercus rubra) a Zenélő Kúthoz vezető sétaút bal oldalán
60 / 70
70 kép | 1 / 2 oldal