 |
Tartalom | Weboldal | Partnerek | Személyes |
|---|---|---|---|---|
| Kapcsolat | Állampolgárság | Fejlesztőt keresünk | Itt-ott baráti közösség | Bejelentkezés |
| Segítség | Magyar filmek | Hibajelentés | Sapientia Hungariae Alapítvány | Regisztráció |
| Szerződési feltételek | Magyar történelem | Fejlesztések blogja | Magyar Táltos honlap | Lakóhely beállítása |
| Adatvédelmi nyilatkozat | Szerkesztők | Béta-tesztelés | ||
| Alapítvány | Rádió |
"W. Penfield kanadai professzor kutatása :
A montreali McGill Egyetem kiváló professzora, Wilder Penfield, évekkel ezelõtt (1960-65 között) megbízatást kapott a Rockefeller alapítványtól, hogy kutassa ki és bizonyítsa be van-e és melyik az a génfajta, amely földünkön alapvetõ gén. Ez lett volna a feladat, amelyre az egyetemi tanár óriási, több millió dolláros támogatást kapott. A ki nem mondott, de valódi célja a kutatási feladat-adásnak az volt, hogy a szemita gént találják meg, mint ilyen felsõbbrendû gént.
Egy egész munkacsoport dolgozott rajta. Hosszú évek után meg is találták a keresett gént, de nem egyet!
K E T T Õ T!
Megállapították eme KETTÕRÕL, hogy ezeket ugyan - akár évszázadokon, generációkon át - el lehet ideiglenesen nyomni, de aztán újra feltörnek, míg például a germán, vagy néger elsenyved, eltûnik. Ezek a megtalált gének évszázadok után is feltörnek: s a kettõ üti egymást. Pillanatnyilag az egyik gén a másikat agyonnyomhatja, össze is házasodhatnak de a 3, 4, 5 generáció után feltör egyikük és kizárólagosan fog URALKODNI.
A Wilder Penfield féle kutatócsoport tehát megtalálta ugyan a remélt szemita gént is, de talált egy másik ilyen fölényes gént is, amelyiknek nincs neve. Errõl a másodikról Penfield professzor azt rögzítette le jelentésében. hogy ENNEK legtisztább képviselõje a Közép-Európában élõ és ma m a g y a r n a k nevezett náció, de hozzátette végsõ jelentésében, hogy földgömbünk öt teljesen szétszórt pontján ugyancsak megtalálható UGYANEZ a második gén.
Ez - a szemita barát - Rockefeller Alapítványy reményét tönkretevõ eredmény következménye volt, hogy az alapítvány azonnal törölte a támogatását. Megvonta a szubvencióját, megtiltotta a jelentés közzétételét és annak kinyomtatását. (Erõsen kétlem, hogy az valaha is napvilágot lát.) "Egy alkalommal kezemben volt ez a zárójelentés. A Bizottság szakértõi jelentésében megadott 5 pont, "folt" - ezt teszi hozzá Árkay - egészen misztikusan tökéletesen azonos azzal az öt folttal a földgömbön, ahol a pentatonikus, ötfokú magyar NÉPZENE létezik. De most jön még a java! "Baráth Tibor professzor kedves barátommal volt 2-3 éve - folytatja beszámolóját Árkay - egy nem mindennapi telefonbeszélgetésem. Ekkor ezeket mondta nekem Tibor: õ nem ismeri a népdalt, nem zenész. Van neki egy világtérképe, amelyen feltüntette, hol találtak az õskortól kezdve, akármilyen õsmagyar, vagy - bármilyen más nyelven, olvasható, megfejhetõ feliratokat. De bevallja, nem érti, mert a föld öt helyén vannak teljesen szétszóródva." Erre elkezdtem hegyezni a fülemet. Melyik öt helyen? - kérdeztem. Hát - mondta Tibor
1. Magyarországon és Közép-Ázsia Ural környékén ( www.kurultaj.hu/mult), de nem a szláv területeken.
2. a Távol keleten Kínában és Japánban,
3. Közép Afrikában,
4. az amerikai Indián vidékeken és
5. Skóciában.
Hát majdnem leültem! Ezek a foltok ugyan is hajszálra azonosak a pentatonikus zene 5 nagy foltjával és a Penfield Bizottság féle vércsoport foltokkal!" Ez három egymástól teljesen külön irányból, a népzene kutatás, a népcsoport kutatás és az õsrégészet terérõl származó bizonyítékok adatait hozza egy nevezõre! "Hát akkor miért vagyunk begyulladva?" - kérdezi Árkay. "Minket nem lehet kiirtani, feltörünk, nem vagyunk egyedül! Miénk a jövõ!"
Forrás: www.geocities.com/kezeleses_gyogyitas/magylenni.htm
Sodor magával,mint algát a folyó.
Az égbolt,s a hatalmas lég szárnyra kapott,rezgetik bensőmet,
magukkal ragadtak,örömtől reszketek"
2010. június 15.
Fürge Szarvasként élt az indiánok között a magyar mérnök-tanár, aki állítja: a dakoták 1200 éves magyar nyelven beszélnek.
Címkék: dakota, indián, dr. Simon Péter, Fürge Szarvas, Fehér Szarvas, dr. Borvendég Deszkáss Sándor
A túlzott magyarkodást kifigurázó kabaréjelenetekben lehetett eddig csak olyasmit hallani, amit dr. Simon Péter állít. A nyugalmazott mérnök-tanár, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) mohácsi csoportjának elnöke azt mondja, hogy rokonaink a sziú indiánok - olvasható a teol.hu hírportálon.
A tolnai KÉSZ meghívására tartott előadást a városi galéria nagytermében, Magyar nyomok az észak-amerikai indiánoknál címmel. És a szkeptikusokat is igencsak elgondolkoztatta amit mondott, illetve amit magnófelvételekről lejátszott.
Gépészmérnökként került ki Kanadába, 1965-ben. Később Londonban tanított fizikát. Összesen húsz évet élt külföldön a feleségével, s ez idő alatt minden szabadságot, nyári szüntet a dakoták vagy más néven sziúk kultúrájának tanulmányozására szentelt. A magyarsággal közös ázsiai gyökereket, párhuzamosságokat keresett, s végül azonosságokat talált.
– Ez nem olyan, mintha, hanem ugyanaz! – szakadt fel benne a felismerés, amikor magnóra vette például a Megrakják a tüzet kezdetű dalt az indiánok előadásában.
Nem minden előzmény nélkül kezdte dr. Simon Péter – alias Fürge Szarvas – a magyar-dakota rokonság kutatását. Nagy hatással volt rá fiatal korában dr. Borvendég Deszkáss Sándor – alias Fehér Szarvas –, aki a múlt század harmincas éveiben sok időt töltött az észak-amerikai indiánok között. A kultúra számos területén találtak meglepő egybecsengéseket.
A Tolnára meghívott mohácsi vendég sorra vette a nyelvi, a zenei, a hitéleti hasonlóságokat, a szimbólumok, a díszítő motívumok és a szakrális számok egyezését. Hihetetlen, de még az egyszeregyet is ugyanúgy magolják az indián gyerekek, mint a magyarok. Onpár, az egypár, vagyis kettő. Onpár onpár lecsen topa. Ez annyit tesz: kétszer kettő legyen négy.
A magyarság, a Kárpát-medencei magyar nyelv ezer éves, a kanadai indiánok pedig 1200 éves magyar nyelven beszélnek dr. Simon Péter szerint. A kutató meg van győződve arról, hogy a népvándorlás korában, Közép-Ázsiából nemcsak nyugatra, hanem keletre is indultak népcsoportok. Letelepedtek Kazahsztánban, Kínában, Indiában, Japánban, de voltak, akik nekivágtak a végeláthatatlan víznek, és az úgynevezett cserépúton Észak-Amerikáig jutottak. Az óceán fenekén elsüllyedt hajóroncsok és cserépedény-maradványok jelzik a néhai hajósok útvonalát.
Kultúrájukat magukkal hozták Európába és magukkal vitték Amerikába a szétrajzó honkeresők. Ami a magyaroknál a turulmadár, az a dakotáknál a kerecsensólyom. A rozetta a totemoszlopon és a székely kapun is feltűnik. Rovásírásos leletek ugyanúgy találhatók a Kárpát-medencében, mint az indiánok földjén.
Ami dr. Simon Péter szerint a legérdekesebb: az egyistenhit és a boldogasszony-hit egybeesése. Szent István népe és Ülő Bika népe is ápolja az istenanya-kultuszt. Az indiánokhoz kutyaszánon érkezik a Happy Lady, egy négyezer esztendős, fából faragott szobor, melyet minden évben körbevisznek a kontinensen. A kinyilatkoztatást Krisztus előtt kétezer évvel kapták meg, öt platánlevélre írva, amit ma a British Múzeumban őriznek.
A fogantatás szent ünnep a dakotáknál. A szeplőtelen fogantatás napja – az előadó ismeretei szerint – valaha nálunk is rangban megelőzte a karácsonyt. Mert az ember a fogantatástól kezdve létezik. Az indiánoknál ebből adódóan az abortusz szóba sem jöhet. Sőt, születésnapjukat a tényleges megszületés előtt kilenc hónappal tartják.
Kitért még dr. Simon Péter a táltosok ténykedésére is. Az ősi magyar és az észak-amerikai indián kultúrában is megtalálhatók a gyógyítók, az orvosságos emberek, akik nem azonosak a sámánokkal. Nem kell rögtön megriadni és sátánt kiáltani, ha valaki érdeklődik a régi korok hitvilága iránt! Ne féljünk Szent István mögé nézni – kérte az előadó –, mert a kereszténység gyökerei is ott találhatók!
Az egyistenhit nem volt újdonság az indiánoknál. A nagy Manitu ugyanolyan ura a világnak, mint a keresztények Istene. Dr. Simon Péter szerint épp ezért könnyű dolguk volt a hittérítőknek; nem ütköztek ellenállásba. Ismeretei szerint Kolumbuszt magyar pálos szerzetesek kísérték az újvilágba. Amikor hirdetni kezdték Jézus evangéliumát, az egyikük így kiáltott fel: – Ezek nem is indusok, hanem keresztények!