4 videó

Szent Erzsébet-hra, part 1.
Performed by the actors from Kassa(Theater Thália) and VSMU Bratislava.
Alzbetadurinska

Árpádházi - Türingiai Szent Erzsébet hercegnő - 1207 -- 1231

Az önzetlen szeretet története

Szent Erzsébet II. András magyar király és felesége, a bajorországi származású Gertrúd leánya volt. 1207-ben született Sárospatakon, ahol élete első négy évét töltötte. Egy éves korában politikai okból kifolyólag a türingiai grófnak, IV. Lajosnak ígérték feleségül, aki akkor még csupán 8 éves gyermek volt. 1211-ben a kis menyasszonyt vőlegénye lakóhelyére, a türingiai Wartburg várába vitték. Erzsébet 14 éves korában kötött házasságot Lajossal, boldog házasságban éltek. Három gyermekük született: Hermann, apja későbbi utódja, Zsófia, aki később brabant hercegnő lett és Gertrúd, aki kolostorba vonult és boldogként tisztelik. A türingiai grófi udvar szerette a fényűzést és hosszan tartó viszályban állt az egyházi elöljárókkal, főként a mainzi érsekkel. Erzsébet vallásos volt, egyházhű és egyszerűen élt. A grófi vagyonból a szegényeket és a betegeket is segítette. Életét Assisi Szent Ferenc szellemisége vezérelte. A gróf rokonsága rossz szemmel nézte nagylelkűségét és együttérzését, férje azonban tisztelte és szerette, támogatta a jótékonykodását. 1227 júliusában, hat év házasság után, Erzsébet férje Dél-Olaszországban, egy keresztes hadjárat során meghalt. Erzsébet éppen várandós volt Gertrúddal. Gertrúd születése után a rokonok keményen felléptek az özvegy Erzsébet ellen, gyermekeit elvették tőle, megtagadták örökösödési jogait és kiutasították Wartburg várából. Erzsébet hercegnőből koldus lett, és egyetlen pártfogója utolsó gyóntatópapja és lelkiatyja lett, az ismert marburgi Konrád. Neki sikerült Erzsébet számára kicsikarnia egy kis részt az örökségből, amit Erzsébet egy kórház építésére adományozott Marburgban, melyet Assisi Szent Ferencnek szenteltek. Erzsébet is ebben a kórházban ápolta a betegeket. Az ima és a betegek, a nyomorultak megsegítése élete eszméjévé vált. Élete utolsó évében szegénységben élt, aszkétaként, betegeket ápolt, elmélkedéssel töltötte idejét. Saját gyeremekeiről a grófi család gondoskodott. A nehéz körülmények, amelyek közepette jótékony munkáját végezte a szegények javára, megrongálták egészségét. Négy évvel férje halála után hunyt el, 24 éves korában, 1231. november 17-én. Marburgban temették el. Ereklyéit, koponyáját és két csontját 1588 óta a bécsi Erzsébet rend kolostorában, többi maradványát pedig a stockholmi történelmi múzeum relikviáriumában őrzik. IX. Gergely pápa szentté avatta, már négy évvel halála után, az olaszországi Perugiában, 1235. május 27-én, Nagypénteken. Türingiai Szent Erzsébet a jótékonyság példaképei és védnökei közé tartozik. Több apácarend és jótékonysági intézmény viseli nevét és merít a példájából. Lenyűgöző élettörténete, önzetlen szeretete, áldozatkészsége, erős hite és erkölcsi ereje Európa új arcát alakította -- emberséggel, együttérzéssel és a szeretet szépségével gazdagította.