Jean-Pierre Jeunet mesés filmjében "Le Fabuleux Destin d'Amélie Poulain" (Amélie csodálatos élete) Raymond Dufayel úr, az üvegember ("l'homme de verre") húsz éve azzal foglalkozik, hogy évente egyszer újra lemásolja Pierre-Auguste Renoir "Le Déjeuner des canotiers" című festményét. Az eredeti remekmű szinte megbabonázza - ezért érez késztetést arra, hogy újra meg újra nekiüljön a festésnek.

Guy Ritchie első filmje még az ELŐTT jó, hogy akár egy képsort is láthattunk volna belőle - pusztán a címével megadja az alaphangot a fergeteges vígjátékhoz!

A "Lock, stock and barrel" kifejezést először a skót Walter Scott használta 1817-ben írott levelében: “Like the High-landman’s gun, she wants stock, lock, and barrel, to put her into repair.”
Ahogy a puska elsütőszerkezete, a tus és a cső együtt alkotják magát a fegyvert, úgy jelenti ez a kifejezés azt, hogy "mindenestül".
A magyar nyelvben szerintem legjobban a "tokkal, vonóval" mondás közelíti meg az angol kifejezést - hiszen a hegedűn valahogy játszani is kell; (erre való a vonó) és persze ajánlatos valamiben tartani, hogy megóvjuk az időjárás viszontagságaitól - pláne, ha a kérdéses hangszer egy Stradivari, Guarneri, vagy Amati...

Persze a rendező nem pusztán a szólásmondást idézi, hanem megspékeli a filmre utaló "két füstölgő puskacső"-vel; így, mintegy rövid recenziót adva a filmről... (Lock, Stock and Two Smoking Barrels)

Gondolom, mindenkit lenyűgözött ez a friss, és frenetikus humorú alkotás - még magát a rendezőt is! Így történhetett meg, hogy - ha nem is évenként - de többször újra forgassa ugyanazt (vagy legalábbis az eredetihez NAGYON HASONLÍTÓ) történetet.
1998: Lock, Stock and Two Smoking Barrels
2000: Snatch
2005: Revolver
2008: RocknRolla
2011: The Gentlemen

A hatalomért versengő gengszterek mellet még egy jellegzetes szereplő tűnik fel Ritchie filmjeiben: a disznó. Ez a "jámbor" jószág a Snatch-ben arra kell, hogy eltüntessen néhány nem kívánatos személyt - ám az "Úriemberek"-ben egészen másra szolgál: disznőlkodásra...

A film - bár eredetisége nyilván NEM éri el (meg sem közelíti, nyilván!) az első, a remek művet - azért nézhető.

Nekem inkább a hallgathatósággal akadt némi problémám...
A magyar szöveg írója nyilván nem súrún látogatja a Zeneakadémiát - vagy még soha nem hallotta a "crescendo" szót - ezért hangik el a filmben a következő párbeszéd:
1:24:32-1:24:35 …szóval az egész KRESCSENDÓDAT egy agyszüleményre alapozod.
1:24:35- Arra alapozom a KRESCSENDÓMAT, amit felderítettem – néhány apróbb részlettől eltekintve – gond nélkül eladnám ezt a szaftos kis drámát nagy Dave-nek.

Mint már többször említettem, az olasz a legkönnyebben megtanulható nyelv - már ami a kiejtést illeti Gyakorlatilag annyit kell csak megtanulni, hogy a "c" (csi) mély hangrendű magánhangzó előtt ká, magas hangrendű magánhangzó előtt cs. Amennyiben lágyítani akarjuk, hozzá teszünk egy i-t; ha keményítani, akkor egy h-t. Ugyanez vonatkozik a dzsi-re is (g).
Kb így: circa; ciao - camera; chiamare (Come ti chiama?)
Gina; Giorgio - gatto;
Az "sc" + magas hangrendű magánhangzó ejtése egész egyszerűen "s"!
Például: scendere (leszállni - járműről)
Én irodalmi műben először Carlo Collodi: Pinnochio című remekművének elején találkoztam ezzel a betűkombinációval: mikor Maestro Ciliegia (rendes nevén: Mastr'Antonio) és Gepetto veszekszik: "Brutto scimmiotto!' (Rondak majom) - kiáltja mérgében Gepetto.

Tehát a cresceno szót nem KRESCSENDÓ-nak, hanem simár kres(s)endo-nak ejtjük.
Hogy biztosak legyetek benne, íme az olasz értelmező szótar szócikke - a kiejtés jelölésével együtt:
crescèndo /kre'ʃɛndo/ s. m. [ger. di crescere], invar. - 1. (mus.) [didascalia che indica il graduale aumento d'intensità di un passo musicale]
A crescere - nőni, növekedni igéből képzett igenév - zenei kifejezés, mely azt jelenti, hogy egy bizonyos részt egyre erősebben (hangosabban) kell játszani.

A másik csemege az "alig arha"! Ez 1:44:06-nál hangzik el. Bár OROSZ maffiózóról van szó, a filmben MAGYARUL beszélnek - tehát a GÖRÖG eredetiből a magyar nyelvben meghonosodott oligarcha szót kell(ene) mondani... (Nem ezt a(z) archaságot!)
Csak tiszta forrásból: Ολιγαρχία λέγεται το πολίτευμα στο οποίο η πολιτική εξουσία ασκείται από ένα μικρό τμήμα της κοινωνίας. Η λέξη προέρχεται από τις λέξεις ὀλίγον και ἄρχω.

De a francia: Une oligarchie (du grec ancien ὀλιγαρχία / oligarkhía, dérivé de ὀλίγος / olígos, « petit », « peu nombreux », et ἄρχω / árkhô, « commander ») est une forme de gouvernement où le pouvoir est détenu par un petit groupe de personnes qui forme une classe dominante.

Sőt, még az orosz is innen merít: Олига́рхия (др.-греч. ὀλιγαρχία «власть немногих» от ὀλίγος «малый; краткий» + ἀρχή «начало; власть») — вид автократии, при котором официальная власть находится в руках несменяемой малочисленной группы лиц.

De a magyar szócikk is megemlíti (bár pontatlanul és pongyolán): Az oligarchia egy olyan politikai rendszer, ahol a hatalom egy viszonylag kicsi csoport kezében összpontosul, akik a saját érdekükben kormányoznak, illetve döntő befolyást gyakorolnak a hatalomra és a döntéshozatalra. Többféle formája van: politikai, vagyoni, katonai, vallási stb.
A kifejezés az ókori görög szóból ered: ὀλιγαρχία = „kevesek hatalma”.
Az eredeti szóhasználatban kevesek zsarnoki uralmát jelenti.
Az oligarchák az oligarchia tagjai.

Platón művében részletesen olvashattok erről:
ΠΟΛΙΤΙΚΟΣ
ΣΩΚΡΑΤΗΣ ΘΕΟΔΩΡΟΣ ΞΕΝΟΣ

Azért Varga Gábor és Stohl András nyugodtan ejthette volna a fentebb taglalt szavakat "Ad libitum" is, nem ragaszkodva a nyomtatott (és helytelenül írt magyar szöveghez!
Dehát nehéz a magyar színész sorsa! Rohanni filmfelvételre, onnan egy tévéműsorba, aztán a szinkronba... Mire odaér szegény, már késő éjjel van, és ő hullafáradt. Nem csoda, hogy sok baki marad a szinkronos filmekben is.