Nagy Imre és társai pere

Június 14 - az utolsó szó jogán

Nagy Imre: Igen tisztelt Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa! Elnök úr! Bűnperemben, sajnálatosan, elmaradt a bizonyítás-kiegészítés és csak a vád tanúit hallgatták meg, a vád bizonyítékait vizsgálták. Szerény véleményem szerint, a bűnpernek a bűnösség megállapítása mellett, az igazság felderítése is fontos feladata. A bizonyítás-kiegészítés elmaradása tükröződik a vádiratban épp úgy, mint a vádbeszédben, amelyek nem az objektív tények és nem a történelmi igazság szellemében világítják meg tevékenységemet és felelősségemet. Ezen az általános megállapításomon túl, részletekbe én nem kívánok bocsátkozni. Bízom abban, hogy a tisztelt bíróság az ügy és az anyag ismeretében vizsgálja meg az ellenem emelt vádakat és a felelősségemet is, és ezt a legjobb lelkiismeretük szerint teszik. Igen tisztelt Népbíróság, igen tisztelt elnök úr! Az ügyész úr vádbeszédében reám a legsúlyosabb, tehát a halálbüntetés kiszabását javasolta. Többek között azzal indokolta, hogy a nemzet nem tud elfogadni olyan ítéletet, amely könyörületes lenne. Sorsomat tehát a nemzet kezébe teszem. Védőm felszólalása után az utolsó szó jogával - elhangzott megjegyzéseimen túl - nem kívánok élni, védelmemre semmit felhozni nem kívánok. Várom a tisztelt Népbírósági Tanács igazságos ítéletét.