45 videó

Vasco Rossi (született:1952, február 7-én), más néven Vasco vagy a becenevet Il Blasco, egy olasz énekes-dalszerző. Pályafutása során általa közzétett 26 albumot (ide nem értve a nem hivatalos sajtóközleményeket), és írt több mint 250 dalt, valamint a szövegeket más művészek. Hívja magát "provoca (u) tépte" (olasz táskát a "provokáló szerző"), mint pályája során már rendszeresen bírálta az ő választott életmód és a dalszövegek a dalaiban.

Vasco Rossi született Zocca, a tartomány Modena (Emilia-Romagna). Apja, Carlo Rossi, volt egy teherautó-sofőr, és az anyja, Novella, a háziasszony. Ez volt az anyja magára, aki úgy döntött, hogy beiratkozik őt énekelni iskolában volt, amikor egy kisfiú, a választás, hogy kell tűnt, meglehetősen furcsa belül a mentalitás egy kis faluban a Appenninek, mint Zocca. Ennek ellenére, Rossi beleszeretett a zene és a 14 éves korában kezdett zenélni, első zenekarát.

Rossi és családja költözött Bologna, Olaszország, ahol tanult számviteli középiskolában. Miután végzett kinyitotta zenei klub, Punto Club, és beiratkozott egyetemi karon Közgazdaság- és Gazdaságtudományi. Közben támogatott magát dolgozik, mint egy DJ és alapító, valamint a barátok, az egyik első olyan rádió Olaszországban, "Punto Radio", amellyel kezdte lassan és félénken bemutató saját dalait.
Felbátorodva barátja Gaetano Curreri (jelenleg vezető tagja az olasz rock banda Stadio), Rossi kiadta első EP június 13-án 1977-ben, amely tartalmazza a dalok "Jenny è Pazza" (Jenny őrült), és "Silvia", és a teljes nagylemeze 1978-ban, Ma Cosa vuoi che sia una canzone ("Mit gondol a dal"). 1979-ben megjelent a második album, nem siamo csillámot gli Americani ("Ez nem olyan, mint mi vagyunk az amerikaiak"), amely tartalmazza, "Albachiara" ("Cleardawn"), az egyik legnagyobb slágere, és egy ballada tekinthető emblematikus Rossi költői stílusa. Ő legvitatottabb albuma, Colpa d'Alfredo ("Alfredo hibája"), majd 1980-ban; a címe pályán volt cenzúrázva a rádió és elengedem keserű kritika, mert nem tartalmaz néhány szöveget utalva a nők tartják túl egyértelmű abban az időben. A vita valójában növekedett Rossi népszerűsége, és gyorsan látta magát híres nemzeti szinten, különösen elvégzése után élőben Domenica A népszerű olasz televíziós műsorban. Az előadás nem különösebben kérjük újságíró Nantas Salvalaggio, aki megjelent egy gyilkos cikket elleni Rossi szólította drogfüggő. Rossi azzal érvelt, hogy Salvalaggio nyilván nem értette a zenéjét, és megjegyezte, hogy mennyire könnyű kritizálni egy még ismeretlen művész, aki nem tud védekezni.

1981-ben, az album Siamo solo noi ("Csak nekünk") címmel. A címadó dal, a másik aláírás dalát, lesz általánosan elismert nemzedéki himnusz.

1982-ben, Rossi vett részt először a Sanremo Zenei Fesztivál, előadták az "Vado al Massimo" ("Elviszem ez a max"). Itt, s ismét találta magát éles kritika, és jött az utolsó helyen a fesztiválon. Áprilisban az ugyanabban az évben az album Vado al Massimo adták. A következő évben, újra megjelent a Sanremo Zenei Fesztivál, ezúttal pedig a "Vita spericolata" (Daredevil Life), valószínűleg a legnépszerűbb dal, és a befejező második az utolsó előtti helyen az ő látszólagos állam a mérgezés. A következő album, Bollicine ("Kis buborékok"), amely 1983-ban volt, a hatodik hét év, és az volt az album, hogy a megszentelt el véglegesen, mint egy bálvány, az új generáció, és egy ikon olasz sziklára. A címadó dal, amelynek szövegek a Coke (hanem egyértelműen igazolni összehangzás a kokain), megnyerte a Festivalbar '83, és a turné abban az évben hatalmas sikert aratott.