24 videó - 1885

Weiner Leó Budapesten született 1885. április 16-án, és ugyanitt halt meg 1960. szeptember 13-án.

Egyik legnagyobb zeneszerző és zenepedagógus volt. Koessler János tanítványaként 1906-tól tanított Budapesten, előbb a Fodor Zeneiskolában, majd 1908-tól a Zeneakadémia zeneelméleti és kamarazene-tanfolyamainak tanára volt. Elnyerte a Ferenc József jubileumi pályadíjat, s hosszabb tanulmányúton járt Bécsben, Berlinben, Lipcsében és Párizsban.
1928-ban karmester nélküli kamarazenekart szervezett, amely az ő irányítása mellett működött. Weiner az új magyar orkeszter- és kamarazenekari irodalom kimagasló tehetsége.
1957-ben nyugalomba vonult, de egy évig még ezután is tanított a Zeneakadémián. Az újkori magyar zene konzervatív ágának egyik legkiválóbb képviselője volt.

Főbb zeneművei

Zenekari művek
Szerenád, 1906
Farsang, 1907
Katonásdi, 1924
Concertino zongorára és zenekarra, 1923
Szvit, 1931
Pasztorál fantázia és fuga; 1938
5 divertimento (köztük az 1. 1934-ből, a 2. 1938-ból és a 3. 1950-ből)
Az I. Divertimento (1933-34) része a Rókatánc, a legismertebb, önállóan is leggyakrabban játszott műve. A rókatánc eredetileg skandáló, trágár szövegű, a róka viselkedését obszcén mozdulatokkal ábrázoló cigánytánc.
Kísérőzene Vörösmarty Csongor és Tünde c. művéhez (1923)
Zenekari átiratok J. S. Bach, Liszt Ferenc, Bartók Béla és Franz Schubert műveiből.
Változatok egy magyar népdal felett, 1949
Toldi, szimfonikus költemény, 1952.
Kamarazene
I. vonósnégyes, Eszdúr, 1906
vonósnégyes, fisz-moll, 1921
3. vonósnégyes, G-dúr
Pasztorál fantázia és fuga, 1938
D-dúr hegedűszonáta, 1911 (hegedűversenyként 1950)
fisz-moll hegedűszonáta, 1918 (hegedűversenyként 1957)
Ballada klarinétra és zongorára, 1911
Románc gordonkára, 1921;
Zongoraművek
Három zongoradarab, 1910 (zenekari változat 1950)
Passacaglia, 1936 (zenekari változat 1955)
Magyar parasztdalok (5 sorozat: 1932, 1934, 1937, 1950 és 1950)
Húsz könnyű kis darab a zongorázó ifjúság számára, 1948
Magyar népi muzsika az ifjúság számára, 1952.
Írásai
Az összhangzattan előkészítő iskolája (Bp., 1908)
Elemző összhangzattan (Bp., 1943)
A hangszeres zene formái (Bp., 1954).
Kitüntetései
Kossuth-díj (1950, 1960)
kiváló művész (1953)
Coolidge-díj.