Szenvedés oka és célja - Ekkor magába szállt és ezt mondta:Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben,én pedig itt éhen halok! Lukács 15,17
Nyomorúságaink idején gyakran feltesszük a kérdést:Miért van szenvedés?Mi a szenvedésnek valódi oka?És van-e értelme?Ha Isten szeret,miért engedi,hogy ártatlan embereket megkínozzanak,kicsi gyerekek éhen haljanak,mások tehetetlen beteggé váljanak,életük delén meghaljanak?
A Biblia leírja,hogy abban a világban,amelybe az Isten az embert teremtette,nem volt szenvedés.Ott ismeretlen volt a fájdalom, nélkülözés,félelem.Az Istennel való közösségben mindene megvolt az embernek,ami boldoggá tette.
Az ember azonban megvonta bizalmát Istentől,fellázadt Ellene,és saját kezébe vette sorsát.Kilépett ebből a közösségből és ott" kívül" megjelent a verejték,betegség,veszekedés,háború,halál.Minden szenvedés tehát rossz döntésünk következménye.
Isten azonban annyira szerei az embert,hogy lehetővé tette számára, hogy visszataláljon Hozzá.
És még a szenvedéseket is felhasználja arra,hogy figyelmeztesse:Ide jutottál Nélkülem.De egyben hív is vissza Magához.
Jól mutatja ezt a tékozló fiú példázata:Őt nem az apja küldte el otthonról,egyértelműen saját lázadása miatt került az éhhalál szélére. Az apja azonban továbbra is szerette,és éppen a disznók között,korgó gyomorral jutott eszébe az apai ház bősége,valamint a hazatérés lehetősége.A szenvedése emlékeztette elhagyott és elfelejtett otthonára.
Isten nem küldte ránk a szenvedést,de még ezt is felhasználja arra,hogy eszméltessen,Magához visszahívjon,helyreállítsa velünk kötött és általunk megszegett szövetségét,amiben újra életlehetőséget kapunk.Aki enged ennek a hívásnak,az attól kezdve egészen másként hordozza a bajokat,vagy meg is szabadul némelyiktől.Aki nem enged, azt sokszor még inkább megkeményítik a szenvedései Istennel szemben.
Boldog ember az,akit szenvedései önvizsgálatra indítanak és Istenhez fordítanak.Az ember utólag felismeri:"Bizony,javamra vált a nagy keserűség."(Ézsaiás 38,17)
Nyomorúságaink idején gyakran feltesszük a kérdést:Miért van szenvedés?Mi a szenvedésnek valódi oka?És van-e értelme?Ha Isten szeret,miért engedi,hogy ártatlan embereket megkínozzanak,kicsi gyerekek éhen haljanak,mások tehetetlen beteggé váljanak,életük delén meghaljanak?
A Biblia leírja,hogy abban a világban,amelybe az Isten az embert teremtette,nem volt szenvedés.Ott ismeretlen volt a fájdalom, nélkülözés,félelem.Az Istennel való közösségben mindene megvolt az embernek,ami boldoggá tette.
Az ember azonban megvonta bizalmát Istentől,fellázadt Ellene,és saját kezébe vette sorsát.Kilépett ebből a közösségből és ott" kívül" megjelent a verejték,betegség,veszekedés,háború,halál.Minden szenvedés tehát rossz döntésünk következménye.
Isten azonban annyira szerei az embert,hogy lehetővé tette számára, hogy visszataláljon Hozzá.
Jól mutatja ezt a tékozló fiú példázata:Őt nem az apja küldte el otthonról,egyértelműen saját lázadása miatt került az éhhalál szélére. Az apja azonban továbbra is szerette,és éppen a disznók között,korgó gyomorral jutott eszébe az apai ház bősége,valamint a hazatérés lehetősége.A szenvedése emlékeztette elhagyott és elfelejtett otthonára.
Isten nem küldte ránk a szenvedést,de még ezt is felhasználja arra,hogy eszméltessen,Magához visszahívjon,helyreállítsa velünk kötött és általunk megszegett szövetségét,amiben újra életlehetőséget kapunk.Aki enged ennek a hívásnak,az attól kezdve egészen másként hordozza a bajokat,vagy meg is szabadul némelyiktől.Aki nem enged, azt sokszor még inkább megkeményítik a szenvedései Istennel szemben.
Boldog ember az,akit szenvedései önvizsgálatra indítanak és Istenhez fordítanak.Az ember utólag felismeri:"Bizony,javamra vált a nagy keserűség."(Ézsaiás 38,17)