1 - Természetx

Amikor nagyon szomorú vagyok, egy fantáziavilágot hívok segítségül, ezt a képzeletbeli életemet szövögetem gondolatban, amiben mindig minden úgy van, ahogy az életben nincs, de ahogy szeretném, ha lenne. Ezzel vigasztalom magam, amikor a valóságban nem találom a boldogságomat.
 

1 - Természetx

Tetszik 1 Szász Endre kedveli
Szász Endre

A legnagyobb dolgok (...) a csendben történnek velünk.
61 / 82
Csak egy hánykolódó csepp vagyok a viharos tengeren, míg egy mosolygó óriásasszony kiüríti és újratölti az óceán medrét háborgó, habtarajos vízzel, újra és újra és újra.
62 / 82
A legtöbb remete (...) pontosan ismeri a vonatok indulási idejét, a vonatokét, melyek visszavihetik a világba!
63 / 82
Fénye felé ki-ki egymaga megy az éjben.
64 / 82
De elvihetnek téged a világ legszebb, legbékésebb tájaira, ha a szeretteid nincsenek veled, nem élvezed a látványt, nem érzed a biztonságot.
65 / 82
Te vagy a kulcs, ha hajt a vér, De hol az a zár, ki szívedig ér?
66 / 82
Csodás nyár volt az életem, vidám napsütésben kiapadhatatlan patakként csordogált, míg ő mellettem volt, de mióta magamra hagyott, a felkavaró ősz szomorú magányosságban örvénylett körülöttem, és rántott magával egyre mélyebbre.
67 / 82
A véletlen megtöltött örömmel, és nem akadt senki, akivel megoszthattam volna. A társas élet közönyös emberek harmóniája. Csak az egymás iránt közönyös emberek között van harmónia. Azt is megállapítottam, hogy az öröm magánügy.
68 / 82
Ha bántasz valakit, olyan érzés, mintha magadra maradnál...
69 / 82
Mi minden magányos embert szorongónak tartunk, azt hisszük, hogy ő tulajdonképpen más szeretne lenni, és elkezdjük rugdosni a közösség felé. Pedig nem biztos, hogy így van.
70 / 82
Ha csak önmagamban hiszek, de a felém nyújtott kezekben nem: lezuhanok. (...) Rossz egyedüllét az, amikor senkiben sem bízunk. Ez a terméketlen, rideg csontmagány. A sivár egyedüllét.
71 / 82
Vigyázz a magánnyal, mert van az a szelíd és igaz magány, mely magatartás az emberek felé; s ez jó. S van a tragikus, mikor jegesedni kezd körülötted a világ, az utakat, melyek az emberekhez és az emberihez vezetnek, belepi a jég. Akkor eltévedsz, és meg
72 / 82
A hangjából sugárzott a magány. A bánat, a fájdalom. A múltról énekelt, amely fogva tartja, és amelyből nem is akar szabadulni.
73 / 82
A csöndben és a magányban szól a lényeg.
74 / 82
Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol... Ne mondja senki, hogy túlkomplikálom.
75 / 82
- Hol vannak az emberek? - kérdezte később a kis herceg. - Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember. - Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem - mondta a kígyó.
76 / 82
Szeretem a magányt. Vagy inkább meggyőztem magam arról, hogy jó így nekem. Egyedül szenvedünk, egyedül halunk meg. Nem számít, hogy valaki mintaférj, vagy mintaapa, a holnap mindenkinek ugyanazt hozza.
77 / 82
A csend hallható. Hallgatom a csendet.
78 / 82
Hiába tágas a világ, és neked elegendő lenne annak egy egészen kicsiny szeglete, sehol sem találod a helyed. Hiába vágyódsz egy árva hangra, néma csend vesz körül.
79 / 82
Egyedül az ember nem lehet szabad, csak magányos.
80 / 82
Eddig azt hittem, eredendően antiszociális, amolyan magányos farkas típus, de talán azért zárkózott el az emberek elől, hogy ne fájjon neki az elvesztésük.
81 / 82
Aki magányos (...) - az a Földön is, a mennyben is az.
82 / 82
82 kép | 2 / 2 oldal