Valahol a Hargitán egy kicsit innen, ott ahol borús időben a hegyek az eget súrolják, ott ered a Deres, vagy ahogy a helyi, hegyi emberek mondják: a Deres-pataka. Egy tágas, hegyekkel koszorúzott, dombos völgykatlannak ő a vízgyűjtője. Ezt nevezték el a helyben lakó székelyek Deres-mentének.

   Ősz öregember volt, fogai is alig. Úgy taszította fel valaki a kocsimba, sejpítve mondta az “Adjon Isten”-t. Fiához menne Brăilára, jaj csak a menye, nehogy megint úgy fogadja, mint a múltkor. Kidobta az öreget a saját házából, miután az a lakását a fiára íratta.    – Képzelje el olyan menyem van, csak a pénz kell neki.