|
|
|
Érzelmek
A dzsungelből kivezető út
Nem tudom, hogy a tízes éveid elején mi kötötte le a gondolataidat, de én általában azzal foglaltam el magam, hogy sértegetésben megpróbáltam felülmúlni a bátyáimat. Amikor vettem a fáradságot, hogy egyáltalán gondoljak rá, azt vártam, hogy valamikor, miközben felnövök, meg fogom tanulni, hogy hogyan válogassam szét az embereket – azaz hogyan különböztessem meg a jó embereket a rosszaktól. A mozikban ez könnyen ment (a jó cowboyok fehér kalapot viseltek), de nem ismertem egy cowboyt sem. Viszont abban bíztam, hogy ha a mozilátogatók szemmel láthatóan felismerték a különbséget, akkor a szüleim és a tanáraim is mindent tudnak az emberekről és egy nap majd megosztják velem a titkaikat. De ezt mégsem tették meg.
|
