(1864 - Fridrich Wilhelmshaven, Pápua Új-Guinea, 1893. március 12.) utazó.

Nagyenyedről származott, s az ottani főiskola növendéke volt. 1888. nyarán Bukarestbe ment és 3 év alatt szakszerűen berendezte az ottani elhanyagolt régészeti múzeumot, melynek segédőre lett; később két évig Dobrudzsában az adamclisi-i római vártelepen ásatott főnökével, dr. Gheorghe Tocilescu múzeumi igazgatóval; itt ismerkedett meg Grubauerral, ki ornitológiai kutatás végett utazott a Duna deltájába. Örömmel fogadta Grubauer meghivását és 1891. augusztus 6. Münchenbe utazott, hol hat hétig dolgozott az expedíció felszerelésén és csak szeptember 30. indulhatott el útjára Hamburg kikötőjéből és november 20. érkeztek Jáva szigetének északi partjaira; december 15. pedig Pápua Új-Guinea német részébe indultak, ahol 27 évesen sárgalázban elhunyt.

Archaeologiai cikkeket irt az Arch. Értesítőbe (1888. A sz.-ujfalusi és paczalkai katlansírokról, 1890. A rozsdás fémrégiségek megóvása, 1891. A gyertyámosi és bedelői halomsirokról, A bedelői «la furcs»-i határbeli tumulusok, Tanácsok régi tárgyak ragasztására és tisztogatására), egyéb zikkei: A selyemtenyésztés (Bukaresti M. Képes Naptár 1890). Utazás Ausztráliában, kivonat naplójából (Közérdek, Nagyenyed 1892. 17. sz.)

A m. nemzeti múzeum természetrajzi osztályának több izben küldött madárgyűjteményt. Nagybecsű néprajzi és ornitológiai gyűjteménye meghaladja a tizezer darabot.