Hajnal Gabriella


Hajnal Gabriella

Hajnal Gabriella (Budapest, 1928. május 1.–) Munkácsy Mihály-díjas magyar képzőművész, iparművész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja (1994).

Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő tanszakán (1951-1957) folytatott, ahol Bencze László, Hincz Gyula, Pap Gyula voltak a mesterei. Diplomájának megszerzése után az iparművészet felé fordult, falikárpitokat tervez 1958 óta. A gobelinek iránti rokonszenvében nagy szerepet játszott a párizsi Cluny Múzeumban tett látogatása, ahol a gótikus stílusú gobelinek nagy hatást tettek rá, kivált a Hölgy egyszarvúval című kárpitsorozat. Korai kárpitjai vidám, optimista hangulatúak és narratív jellegűek, a motívumok részletező kidolgozása jellemzi, ugyanekkor már erőteljesen mutatkozik kiváló kompozícióteremtő képessége. (Szüret, 1959; Öt lány, 1959; Sol, 1959; Zenélők, 1959; Péter és a farkas, 1959-64; Páva, 1965; Emberpár, 1965; Ádám és Éva, 1965)

Az 1960-as években az egyén és a közösség témát dolgozta fel a maga eszközeivel, mitológiai témákat, ótestamentumi történeteket, középkori szentek életéből vett jeleneteket ábrázolt (Ikarosz, 1975; Jónás, 1966; Szent Ferenc, 1968; Szent Balázs, 1970), művei másik csoportját a civilizációkhoz, a művészettörténethez és a költészethez kapcsolódó élményeinek képi megjelenítései alkotják. (Bizánc, 1970; Székesegyház alaprajza, 1972; Piero della Francesca emlékére, 1971; József Attila emlékére, 1972; Labirintus, 1975).

Az 1970-es évek felé közeledve összefogott, drámai hatású kompozíciókkal és egy visszafogottabb színvilággal jelentkezett (Kések, 1968; Vakok, 1970; Bukott angyal, 1971.). Az 1970-es évek végén és az 1980-as években jelentkezett vörös és kék korszakával, mely vörös és kék színek együttesére épül, s a karton fekete-fehér szövésére, mely természetes dekorativitást kölcsönöz munkáinak (Fa, 1975; Kilátás Délre, 1977; Serietapisserie I-IV. 1973-76; Delta, 1979; Memento Mori, 1979; Folyamszabályozás I-VI. 1981;).

Vörös-kék korszakában mély benyomást tett rá a kalligráfia, s a kalligráfiának az a tulajdonsága, hogy a rendelkezésre álló teljes teret betölti, talán éppen ennek a hatásnak tudható be, hogy a teljes rendelkezésre álló szövési felületet kitölti (Text-ile I-IV. 1980). Egyre többet foglalkozott a kárpitszövés anyagának és színeinek lehetőségeivel, a Kilátás Délre vörös-kék színei előtt megalkotta a Kilátás Északra (1976) címűt sötét zöld-világos zöld színekkel, a vörös-kék Text-ile után megszőtte a Lelet (1981-83) című kalligrafikus alkotást a zöld és sárga együttes színeivel.

Az 1978-as Szem című alkotása mintegy hadat üzent a szövőszék biztosította hagyományos téglalap-formának. Az 1980-as évek közepétől a technika, technológia, a motívumok kezelésének készség szinten való alkalmazása vezetett összegző jellegű rendszerkísérleteihez. (Rendszer, 1983; New York, 1986), mindezek betetőzése 2001-es Fejraport című kárpitja, amely kísérlet a végtelen számú karakteres fejtípus felsorakoztatására, melyek közt hasonlók, sőt egyformák is vannak, ez utóbbiak mintegy ritmust adnak a kárpitnak.

 

Díjak:

Munkácsy-díj (1975)
Érdemes művész (1978)
Kiváló művész (1987)
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994)

 

Szem (1978) 

 

Kiállítási enteriőr  

 

Fejraport (részlet)  

 

Hajnal Gabriella Falkárpitok című életműkiállításán  


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2012. február 20. Szerkesztette: Mereteiné-Matosics Ágnes
Nézettség: 2,765 Kategória: Iparművészek » Textilművészek
Előző cikk: Hager Ritta Következő cikk: Katona Szabó Erzsébet


   












Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: