(1882, Arad - 1965, Nagybánya)
Festő, grafikus. A nagybányai szabad iskolában 1904-1905-ben tanult. Ferenczy Károly festőművészt vallotta mesterének. Ezután Münchenben folytatta tanulmányait, s Olaszországban (Firenzében, Rómában) járt tanulmányúton. 1927-tõl kezdve 1942-ig felváltva szülővárosában és Nagybányán működött. Az 1937-ben megalakult Nagybányai Művészek Egyesületének választmányi tagjává, majd az 1941-ben újra megalakult Nagybányai Festők Társaságának törzstagjává választották.
Élete utolsó éveit Nagybányán töltötte, tagja volt az itteni művésztelep maradványainak. Impresszionista kezdetek után a dekoratív irányzatok felé tájékozódva tájképeket, csendéleteket, figurális kompozíciókat festett. Rendkívül termékeny művész volt, képalkotása azonban egyenetlen színvonalú. Festett hagyományos naturalista és impresszionista tájképeket, megérintette a szecesszió, de hatott rá Matisse művészete is. Rajongott a modern francia művészetért, a kolónián pedig Ziffer Sándor festészetét tartotta példaadónak.
Több csoportos és egyéni tárlaton mutatta be műveit (Budapest-1911, több alkalommal Aradon, Szatmáron, Kolozsváron). Művei külföldre is eljutottak.
