(1866, Pest - 1932, Budapest)
Festő. Magyar Mannheimer Gusztávnál és Karlovszky Bertalannál tanult, majd 1891-ben néhány hónapot Párizsban a Julian Akadémián töltött. Hazatérve Bihari Sándorhoz került, de 1894-ben ismét Párizsba ment. 1898-tól 1904-ig Hollandiában élt, ahol főleg tájképeket (Utca Larenben) és életképeket festett (Vasárnapi látogatás, Ima stb.). Hazatérése után egy ideig Szolnokon, majd Besztercebányán élt, később Rákospalotán telepedett le. Városképekkel és figurális intéreurökkel szerepelt a kiállításokon. Rálátásosan szerkesztett mozgalmas városképe, a Vásár Besztercebányán nagy sikert aratott. 1921-ben és 1930-ban kollektív kiállítása volt az Ernst Múzeumban. Festészete a francia impresszionizmus és realizmus hatását tükrözi. Legjelentősebb színes népi intérieurje a Parasztszoba, Önarcképe a firenzei Uffizi Képtárban van.
