(1843, Szentjakabfalva - 1885, Budapest)
Szobrász. Vasöntő volt, majd a bécsi akadémián tanult. 1871-ben Pesten telepedett le, s a kiegyezés utáni korszak legkeresettebb szobrásza lett. 1873-ban az Eötvös József-szoborpályázaton az Ő tervét fogadták el kivitelre. Izsó Miklós halála után befejezte a szegedi Dugonics- és a budapesti Petőfi-szobrot. A budapesti Deák- és az aradi Szabadság-szobor elkészítésére a megbízást pályázat útján nyerte el, mely utóbbit Zala György fejezte be.
Arcképszobrokat (Barabás, Kossuth, Pulszky Izsó stb.), valamint aktokat (Vénusz és Ámor, a Gellért-fürdő előcsarnokában) is készített akadémikus stílusban. A Mintarajziskola szobrászati tanszékének tanára volt.
