(1774. – Veszprém, 1822. október 25.) zeneszerző.

Születésének helye nem ismert, cseh vagy morva származásúnak tartják. Miként pontosabb születési helyét, úgy gyermekkorát, fiatalságát is homály fedi. Egyes életrajzi források szerint 1790 körül Bécsben dolgozott hegedűtanárként, 1795-ben a pest-budai magyar nemzeti színtársulat első hegedűse volt. Ugyanabban az évben hangversenyt is rendezett a színházban. A következő évben megvált a színháztól – ezután egy-egy vendégszerető nemesi kúrián él hosszabb-rövidebb ideig.

A verbunkos zenét akkor szerette meg, amikor Gödöllőn Grassalkovich Antal vendégeként Bihari Jánost, a kor legendás, cigány származású magyar hegedűvirtuózát hallhatta játszani.

Talán a komédiáséletet élők hatására lett vándormuzsikussá, így bebarangolta az egész országot, a módosabb polgári házaktól a vidéki nemesi kastélyokig vitte el az akkoriban még politikai tartalmakat is hordozó vebunkost. A magyarhoni vándorlásokon kívül sokszor utazott külföldre szerepelni, néhányan azt is feltételezik, hogy Oroszországban is járt.

A vonószenekarra komponált Hat magyar táncot gróf Festetics Györgynek, kora jelentékeny tudomány- és művészetpártoló főurának ajánlotta a szerző. A mű keletkezésének ideje 1810-re tehető. Ennek a műnek egy részét játssza a veszprémi Tűztorony órája.

Veszprémbe 1818 után jutott el, ahol Ruzsitska Ignác néhány táncot lejegyzett tőle, illetve ezeket később nyomtatott formában ki is adta. Csermák Antal a maga idejében csekély visszhangot keltett; elfeledve, nyomorban halt meg Veszprémben 1822-ben.

A szakmai vélemények szerint Csermák Antal Bihari Jánossal és Lavotta Jánossal a verbunkos zene legjelentősebb képviselője. Külön érdeme, hogy megkísérelte a népi alapú muzsikát a kamaramuzsikálás és a programzene rangjára emelni. Úttörőnek számított abban a törekvésében, hogy az Európában bevett műzenei formába ültesse át a verbunkos muzsikát, annak tüzének megtartásával.

A Hasznos Mulatságok című lap 1828. február 28-i számában Csermák Emléke címmel a következő cikk jelent meg:

„Csermák Antal jeles Hangművésznek eredeti Magyar Nótái nem tsak a két Magyar Haza, hanem a külföld előtt is ismeretesek. Ő a magyar Muzsikusoknak – és a mennyiben a Nemzeti Nótáknak a Nemzet Charakterére is befolyások vagyon, az egész Magyar Nemzetnek tellyes ditsekedése lenne, ha mindenben, különösen az italban jobban magára vigyázni, s nagyobb mértéket tartani tudott volna… A Genienek gyengébb oldalára inkább fátyolt illő vetnünk, mint sem ezzel azt is a mi benne szép s nagy, eltakarnunk. Csermák Veszprémben igen nagy szegénységben s elhagyatott állapotban hala meg. Tisztelői utóbb négy esztendőkkel Sírja felett kőből Emlék-Oszlopot emeltetnek a Veszprémi Temetőben…”