(1897 . április 24. Budapest – 1984 . augusztus 16. Budapest)
A budapesti Zeneművészeti Főiskolán Bartók és Dohnányi tanítványa volt, majd ugyanott tanár 1927-től 1962-ig. Gazdag életművet hagyott hátra: kilenc operát, tizenegy balettet, közel ötven kantátát és oratóriumot, kilenc szimfóniát és számos más zenekari- és kamaraművet, hangszeres darabokat és mintegy kétszáz dalt. Életművének hátterében egy élményekben és sikerekben gazdag, a korra, külvilágra és a társművészetekre rezonáló személyiség áll. A huszas évek közepétől kezdve a kritikusok érdeklődésének előterébe került, s habár szakmai fogadtatása nem volt mindig egyértelműen pozitív, a maga útját következetesen végigjáró zeneszerzőt - varázslatos személyisége, műveinek titokzatos atmoszférája és megfoghatatlan hatása folytán - mégis különleges tisztelet övezte.
Díjak, elismerések
- 1955 Erkel-díj
- 1972 Kiváló Művész
