Zeneszöveg

No és férfi

A teljesség megbomlásának fo-formája, hogy no és hím lesz belole. A noség vagy hímség felé még csak közeledo kisgyermek éppúgy teljes, mint az egyéni különlét fölé emelkedo lény, aki a noséget és hímséget egyesíti, a változatlanba oldja.

Ahogy a no-test és férfi-test kiegészítésre szorul, épp így csonka a no-lélek és férfi-lélek. A no nem ismeri a világosságot, a férfi nem ismeri a meleget. A nobol hiányzik az igazi teremto ero, a férfiból az igazi élet-ero. A no ha az emberiség maradandó kincse felé törekszik, csak azt fogja fel belole igazán, ami benne mozgalmas, eleven pezsgésu esemény-szeru: a teremtés templomát úgy tekinti, mint egy uzsonnázó-hely, pletyka sarok. A férfi, ha az emberi tenyészés édes játékaiban és meleg meghittségbe helyezkedik, elhomályosul, elgépiesedik: az élet templomát úgy tekinti, mint alkalmat a kényelemre. A no oldottan lebeg az élet mozgó, forró áramában és csak arra figyel, ami szerves összefüggés tenyészet, enyészet: a férfi zártan határoltan evez a mindenségben és érdeklodése tárgyait szigetekként szemléli.

Ha a férfi olykor átlát egy no lelkébe, vagy a saját férfi lénye alatt rejtetten létezo not figyeli: látja, hogy vöröses félhomályban az egymásba mosódó, alaktalan dolgok csíraként forró lüktetésben élnek: ha a no elott feltárul egy férfi-lélek, vagy önmagában rejtett férfi lénye: látja, hogy kékes szürke fényben dideregnek a dolgok, egymástól elkülönülve, szobor-szeruen.

A no, ha dolgozik, munkájába örömeit, bánatait, egész világát belesugározza; a férfi, ha dolgozik, munkájában minden mást elfüggönyöz elole. A no, ha kártyázik, feloldódik a játszó csoportban és nyerni a játszóktól akar: a férfi, ha kártyázik, ráhurkolódik a játék váltakozására és nyerni a játékban akar. A no, ha felbont egy narancsot s abból pár gerezdet jó-szívvel feléd nyújt, szinte önmagát bontotta fel, saját érzésvilágából nyújtja feléd azt, ami belole téged illet: a férfi, ha jó szívvel étellel kínál, örül, hogy neked is adhat abból, ami az övé. A no a szeretett férfi életét egybe akarja olvasztani a saját életével; a férfi a szeretett not saját lényéhez akarja fuzni mennél szorosabban. A no a szerelemben életének mámorára-teljesülését keresi; a férfi a szerelemben a mámorzárt, folyton fokozódó egészét keresi.

No és férfi igénye nem fedi egymást: épp ezért a no kiegészítoje nem a kiváló teremto férfi, hanem az arszlán aki folyton sürög és a not magával-sodorja, újra meg újra elkápráztatja, míg ez a kettos röpködés végül családi biztonsággá higgad; s a férfi kiegészítoje nem a kiváló, élteto no, hanem a bubájos, aki a férfi érzékeit feltudja pezsdíteni, s ezen át egész lényét lelkesedésbe ragadni, s ráadásul át tudja venni az illeto férfi meggyozodéseit, kedvteléseit, terveit. Mint hogy a no ritkán találja meg egy-személyben az arszlánt és a családfot, s a férfi a bubájost és alkalmazkodót, innen a sok csalódás.

A férfi lénye kemény mag, a no lénye csupa vonatkozás. A családi, vagyoni és egyéb körülmény a férfinál: életének formálója: a nonél: maga az élet. Egy férfit akkor ismerhetünk meg igazán, ha körülményeitol mentesen, magába-véve vizsgáljuk, egy not akkor, ha az emberekhez és körülményekhez való vonatkozásait sorra-vesszük.

Ha egy no regényében az ,,ideális férfi” szerepel: nagy nohódító, tökéletes családfo, bátor és határozott cselekvo, bármihez kiváló tehetsége van, de nem tudjuk, a sok kiválóság hol fér el benne, mert lénye nem több, mint egy felöltöztetett férfi-arcú fabáb a ruhaüzlet kirakatában. S a férfi regényében szereplo ,,ideális no” csupa rózsaszín finomság és arany okosság, de egyetlen igazi vonatkozása, hogy tuzön-vizet át szerelmes a férfi-hosbe, akivel önkéntelenül azonosítja magát az író is, az olvasó is: oly talajtalanul libeg a világban, mint a karácsonyi képeslapok édeskés angyalkái.

Melyik ér többet: a no, vagy a férfi? Mindegy. Bármelyik elérheti a legvégsot: a teljességet. De mindegyik más módon: a férfi saját zárt lényét fejleszti egyre nyitottabbá, teljesebbé; a no, mint egy puha melegség száll a végso puha, meleg fészekbe.

További zeneszámok az albumból