Zeneszöveg
Teljes gyönyöruség
Hogy mily tökéletes-ragyogású az élet minden dolga, csak az tudja igazán, aki már nem óhajtja oket. Egy rablógyilkos, mikor irgalmatlanul végez áldozatával: oly közösségben van vele, mint még az ágyban sem, soha; anélkül, hogy tudná, nem az áldozatát öli meg, de önmagát; aki ezt felfogja nem iszonyodik tole, hanem megtelik áhítattal. Vagy gondoljunk a kufárra, aki rakásra gyujti a pénzt, mint ha a felgyulo vagyon valahová vezetne, valahol elegendo volna: a lehetetlennel harcol, egy parány szembe száll a mindenséggel. S hogy a nok milyen szépek, csak az tudja igazán, aki már nem vágyik rájuk: ahogy egy csont szépségét, finom tagozatát nem a kutya látja, mely rágni kívánja, hanem az ember, aki nem akarja rágni.
|
