tUDJA - E VALAKI, végül is ez a mese nem egészen az, aminek látszik. Kit jelképez Óz-és kiket a szereplők?

szerintem a nagy varázsló ebben a pillanatban Brüsszel...de lehet tévedek, igazából, sokan mondják az igazság mindig délen van. az eredeti időkben is amikor az Óz készült, biztosan más vezette a kantárt. vajon ki?

Egy csodás mese a bátorságról, a szeretetről és mindannyiunk útkereséséről. Gondolná-e az ember hogy ennek a szép történetnek bármi köze lehet az amerikai elnökválasztáshoz, a republikánusokhoz, vagy a monetáris politikához?
Pedig van, mert az Óz nem (csak) egy mese!
Történt ugyanis, hogy az 1896-os amerikai elnökválasztást megelőző években az U.S.A. gazdaságát komoly defláció sújtotta (defláció = a fizetőeszköz felértékelődése, az infláció ellentéte, ami jó csengése ellenére komoly veszélyeket jelent egy ország gazdaságára nézve). A probléma körüli vita a választások idejére érte el a tetőfokát. A két álláspontot hagyományosan a demokraták és a republikánusok képviselték. A republikánus jelölt, William McKinley az aranystandard (= olyan pénzrendszer, ahol a valuta mögött fedezetként az arany áll) fennmaradását támogatta.
Ellenfele, a demokrata Populista Párt jelöltje William Jennings Bryan volt. Az ő elképzelése az volt, hogy az arany mellé vezessenek be egy kevésbé értékes és nagy mennyiségben rendelkezésre álló fémet, az ezüstöt fedezetként (ez az úgynevezett bimetál rendszer). Ez a lépés megállította volna a deflációt, és egészséges mértékű inflációt okozott volna a gazdaságban. Az elnökválasztás így kiéleződött az "arany vagy ezüst" kérdésre.
A választást végül McKinley és a republikánusok nyerték, így maradt az aranystandard. A vitát kiváltó defláció pedig rövid időn belül teljesen más úton, újabb aranylelőhelyek felfedezésével oldódott meg.
És hogy hogy jön ide Dorothy története? L.Frank Baum az egész mesét úgy alkotta meg, hogy abban szinte mindennek másodlagos jelentése is van, közel sem pártatlan görbe tükröt állítva a történtek elé (Baum a bimetál rendszert támogatta).
Az Óz, a nagy varázsló rövid története szerint a főszereplő Dorothy békésen él Kansas-ban nénikéjével és bácsikájával, amíg egy viharos forgószél fel nem kapja a házukat, messzire repítve a kislányt a szeretteitől. Dorothy a jóságos Északi Boszorkánytól megtudja, hogy az egyetlen ember aki segíthet neki a hazatérésben, az Óz, a nagy varázsló, aki Smaragdvárosban él. Így a lány útnak indul a sárga köves úton, útközben barátokat szerezve. Három társa az úton a Madárijesztő, aki észt szeretne kérni a varázslótól, a Bádogember, aki szívért indul útnak, és a gyáva Oroszlán aki bátorságot remél Óz-tól. Hőseink számos kaland és nehézség után végül megtalálják a varázslót, akiről kiderül hogy nem is olyan "csodálatos", csak egy egyszerű ember.
Aki a fent leírtak alapján kezdi felfedezni a szimbolikát a sztoriban, valószínűleg jó úton jár. Bizony, a nagy varázsló nem más, mint McKinley, aki illúziókkal tartja fenn hatalmát, igazából nem tud semmit. Óz miután lelepleződik, bevallja hogy csalással hitette el magáról hogy hatalmas varázsló, ő valójában egy aprócska öregember, cirkuszban dolgozott Omahában hasbeszélőként és ballonosként." Olyan régóta bolondítom a világot, hogy már azt hittem, sose jönnek rá" mondja a leleplezés után.
Jó politikushoz híven mindenki máshogy látja Óz-t, (vagy pedig mindenkinek mást láttat magából): Dorothy hatalmas fejként, a Madárijesztő szépséges hölgyként, az Oroszlán izzó tűzgolyóként, a Bádogember pedig félelmetes fenevadként tekint rá. De mindez csak olcsó trükk. Maga az Oz név egyébként a szabványos aranymérték az uncia (ounce) rövidítése.
Baum szívén viselte a farmerek és városi ipari munkásosztály sorsát, ezért nem meglepő, hogy előbbieket a Madárijesztő képviseli, míg a állandó robotolásban, a gépszerű munkában megfáradt munkásokat, akik a terheik súlya alatt képtelenek már az érzésekkel foglalkozni, a Bádogember személyesíti meg.
Az arany köves út jelképezi az arany alapot, vagyis az aranystandardot, ami kanyargós, veszélyekkel teli, és nem vezet sehová. Hőseink közül Dorothy a maga tisztaságával az átlagember, a tradicionális amerikai értékrend idealizált képe.
A szerző nem kíméli művében az ő álláspontját képviselő, vagyis az ezüst alapot támogató demokrata Bryan-t se, hiszen ő nem más a történetben, mint a gyáva Oroszlán, aki csak bőgni tud, és ráférne némi bátorság.
William Jennings Bryan, a gyáva oroszlán
Dorothy végül az ezüst cipője segítségével jut haza. A rubincipellő ugyanis csak a filmváltozat újítása, az eredeti könyvben még ezüstként szerepel. Nem nehéz kitalálni mit is tart Baum megfelelő megoldásnak.
Ebből a megközelítésből nagyon érdekes a varázsló színvallása a Smaragdvárosról és népéről, ahol mindenki zöld szemüvegen (vagyis a pénz, a jólét szemüvegén) keresztül szemléli a világot:
"-Hát nem zöld itt minden? - álmélkodott Dorka
-Semmivel sem zöldebb, mint bárhol másutt;
de ha zöld szemüvegen át nézed a világot,
akkor természetesen mindent zöldnek látsz."
Ez Lyman Frank Baum legfőbb üzenete, a hatalom csak illúzió, csalás, és csak az emberek tudatlansága és vaksága teszi lehetővé, hogy manipulálják őket.
Akik mostanra csalódottan konstatálták, hogy ez a kedves kis történet se lesz már az igazi számukra, némi vigasszal azért szolgálhatok. Baum ugyanis hagyott egy utolsó kiskaput nekünk, akik szeretünk meseként nézni a mesére: soha nem ismerte el a nyilvánosság előtt, hogy a történetének bármilyen politikai mondanivalója is lenne. A mű mélyebb értelmezését firtató kérdésekre mindig az volt a válasza, hogy ő csak egy kedves mesét akart írni a gyerekeknek, és némi pénzt szerezni vele a családjának.
Forrás: ha erdekel Blog

Köszönet a pontos kiegészitésért!Ezt vártam,hogy valaki közzé tegye.Igy talán -tényleg sokak másként értékelik a szerzői szándékot.