13 videó

Hetvenedik születésnapját ünnepelte nemrégiben Bajtala János, a kitűnő énekes, zongorista; Kőszegi Imre, a hazai dobosok nemzetközileg is elismert doyenje, valamint Ráduly Mihály szaxofonos, fuvolás, a legendás Syrius együttes egykori tagja is mostanság kezdett el „hetvenkedni”. Az újpesti zenésztársaság tagja Szörényi Levente is, aki a jövő hónapban lép a hetvenesek közé. Ezúttal Bajtala Jánossal beszélgettünk, akinek neve az általa vezetett trióval vált emlékezetessé.
– Tősgyökeres újpesti vagyok, a gimnáziumtól nem messze, a szülőotthonban (ami egyébként már nem működik – szerk.) jöttem erre a világra – mondta a kitűnő zenész, aki Londonban él és dolgozik, a brit fővárosból adta az interjút.

Megtudtuk tőle, hogy ötévesen kezdett zenélni, kezdetben magántanárnál, majd az Újpesti Zeneiskolába járt nyolc évig.

– Mindig zongoráztál?

– Igen.

– Milyen műfajhoz vonzódtál kezdetben?

– Boogie woogie, blues, ragtime és dixieland – sorolja –, nagyjából egyidejűleg, 13–14 éves koromtól kezdve.

– Bajtala János nevét a mai hatvanas-hetvenes nemzedék a Bajtala-trió révén ismeri. Mikor alakult ez a kis együttes? Volt-e előtte más zenekarod is?

– Az elsőt a Langlet Valdemár Utcai Általános Iskolában. Osztály- és iskolatársaimmal hoztuk össze. A Könyves Kálmán Gimnáziumban Szörényi Leventével és Kőszegi Imrével alakítottunk zenekart, ami hamarosan kibővült Ráduly Mihály szaxofonossal, valamint – ha jól emlékszem – Szörényi Szabolcs basszusgitárossal.

– Mikor alakult maga a trió, s kik voltak a tagjai a leghosszabb ideig?

– Éppen 50 esztendővel ezelőtt, alapító tagjai Vigyázó László bőgő/basszusgitár és Szigeti Béla dobos. Négy évig voltunk így együtt, majd 1969-től 1971-ig a Lakatos Béla „Bögöly” basszusozott, Csáki Béla dobolt. A trió 1972-ig létezett.

A Bajtala-trió legismertebb dala kétségtelenül a Cigánylány volt; maradtak fenn rádiófelvételek is az együttestől. A Sose bánd című dalukat főleg a Bergendy-együttestől lehetett hallani; nagy közönségsiker volt a Ray Charles „modorában” készült Hé emberek, csak a ritmus a lényeg!, a Ne menj el! Játszottak a stílusukba illő angolszász dalokat is.

– Nagy kedvenced Ray Charles. Hallottad-e élőben koncertjét? Esetleg sikerült-e személyesen is találkoznod vele?

– Londonban, 1972-ben hallottam, óriási élmény volt. Sajnos, személyesen nem találkoztam vele.

– Négy évtizede élsz Angliában. Kikkel sikerült személyes kapcsolatba kerülni? Van egy fotóm, amelyen Paul Jones (Manfred Man, Blues Band) és Eric Clapton látható az előtérben, a háttérben pedig mintha te ülnél a zongoránál. Így van-e, s esetleg tudod-e mikor készült a felvétel?