2 videó - 1963
Fekete-fehér, magyarul beszélő, svéd filmdráma, 79 perc.
A trilógia második filmjében Bergman még mélyebbre ás az emberi lélek feltárásában. A Tükör által homályosan szeretet-Isten problémájának helyébe itt a szerelem-szeretet-Isten komplexus lép. Főhőse a közép-svédországi Dalarna tartomány egyik kis falujának papja, a már nem egészen fiatal Tomas Ericsson lelkész. Vajon milyen papnak bizonyul, hogy adhat híveinek lelki vigaszt az, aki hosszas tépelődés során megértette rég: Isten nem segít, Isten nevében hiába a szó, csak mi emberek és Isten rossz papja lettünk egyre reménytelenebbek.
Ingmar Bergman trilógiájának első darabja, a Tükör által homályosan.
Második az Úrvacsora.
Harmadik, A Csend.
rendező: Ingmar Bergman
forgatókönyvíró: Ingmar Bergman
operatőr: Sven Nykvist
jelmeztervező: Mago
producer: Allan Ekelund
látványtervező: P. A. Lundgren
vágó: Ulla Ryghe
Szereplők :
Gunnar Björnstrand (Tomas Ericsson)
Ingrid Thulin (Märta Lundberg)
Max von Sydow (Jonas Persson)
Gunnel Lindblom (Karin Persson)
Allan Edwall (Algot Frövik)
A kegyetlen önvád filmje. Gyónás. Igen, lelkésznek, azaz Bergmannak, vagy nekünk is, ha elzárkózunk a fénytől - semmi sem sikerül: A pap nem tud szeretni, pedig szeretik, sőt imádják. Nem tud segíteni sem máson, sem magán –pedig segítségét keresik. Öngyilkos lesz a halász (persze jelkép is a halász), aki lelki segítséget megy kérni, talán azért, mert a pap saját értéktelenségéről, és kilátástalanságáról prédikál neki. Az emberek végül tényleg elfordulnak tőle, talán azért mert sugározza magából a fény hiányát. És nincs feloldozás.
Egy összeomlott ember kiáltása a sötétből - Istenhez.