Úgy látom meg kell csinálnom a Mohács cikket is. :-) Egyébként nem annyira maga a csata, hanem az ahhoz vető út jelenti a "vészt". Lásd egykorú forrás: Brodarics

Nem lenne rossz több forrásból és elképzelésből megszerkesztett cikk, hisz a történészek egyes máson vitatkoznak, például Szapolyai János szerepét illetően.

Továbbá, egyesek szerint, és szerintem is, a Mohácsi vész egyenesen vezetett Trianon tragédiájához. Távolinak tűnik? Pedig pont annyi idő kellett hogy a Mohácsi vészt követően betelepült népcsoportok növekedésnek induljanak a fogyatkozó Magyarsággal szemben, kik majd a területigényüket érvényesíteni is tudták a Trianoni szerződés kapcsán. Szóval sok itt a kérdés, s az érdekes dolog.

A képzettársítás egyáltalán nem rossz sőt, de szerintem más okból. Mohács azért lett nemzeti katasztrófa, mert megszűnt a Mátyás által fémjelzett erős központi vezetés, nyugati tipusú hadsereg, a régi banderiális hadszerkezetet meg elfelejtették, egész pontosan Mátyás szüntette meg és felváltotta a zsoldossereg. Amire neki, részben a saját jó politikája révén elért gazdasági fellendülő konjunktúrában, volt is pénze, nem úgy a Jagellóknak.

"A Mátyás után trónra jutott Jagelló-házi királyok csak annyiban követték példáját, hogy a váltságot elfogadták. A jövedelmet azonban nem fordították jó, állandó katonaság tartására, hanem eltékozolták, ezzel az ország ellenálló képességét majdnem teljesen tönkretették.
Alattuk a banderiális rendszer annyira tönkrement, hogy míg Zsigmond király alatt a Magyarország védelmére táborba szálló banderiális hadsereg (Feszler szerint) 93 495 fegyveresből állt, addig II. Lajos alatt még a legnagyobb veszély idején is a népfelkeléssel együtt összesen alig 60 000 fegyveres gyülekezett egybe a különböző táborokban."

Na ezért nem tudta többek között Szapolyai sem, hogy melyik lábára álljon, a saját anyagi-egyéni - hatalmi érdekeit nézze, vagy segítsen, és alkalmazza a hagyományt, amit "nemesi felkelésnek" hívunk, hívtak. Azaz tegye nemesi/nemzeti ( a korban ez egyet jelent) kötelességét. Bandérium kiállítási kötelezettsége ugyanis már nem volt, azaz, hogy volt, de csak papjron.

"nemesi felkelés vagy inszurrekció (latinul insurrectio) a közép- és újkori Magyarország egyik alapvető hadszervezési formája, amely ténylegesen az 1809-es győri csatáig maradt fenn.
A katonai intézmény története a 13. századig nyúlik vissza, amikor az 1222., 1231. és 1267. évi uralkodói aranybullák akként rendelkeztek, hogy az ország megtámadása esetén a nemesek személyesen vonulnak hadba az uralkodó zászlaja alatt. Ez egyfajta kötelezettség volt, ugyanakkor nemesi privilégiumként is felfogható volt, hiszen a nemesek által előállított haderőt az ország határain túl nem vethették be."

A recept tehát ugyanaz, mint amivel nap mint nap találkozom a munkám során: magyaros széthúzás, önérdek pecsenye sütögetés, és Nyugat majmolás és vagy tagadás, túlzott hagyománytisztelet és/vagy tagadás, vagy ezek elutasítása, ahelyett, hogy átvennénk mindkettőből azt ami hasznos és kell. Mire felébrednek már késő visszaállítani, azt, amit tönkretettünk. NAgyjából ez történt Mohácsnál, kiesett a nyugati tjpusú megoldás, és elfeljtettük a hagyományainkat, mert könnyebb volt a másikra várni... Ugyanezeket rá lehet húzni a két világháború előtti, közötti, és utaná, sőt a jelenkori történelmünkre is. Okos nép más kárán tanul, mi úgy tűnik a sajátunkból se...

Klassz........