163 videó - 1821
Giovanni Bottesini
(1821 - 1889 Parma)
A nagybőgő történetének legnagyobb, legsokoldalúbb, mindmáig felülmúlhatatlan művésze. Apja klarinétos volt, de a rokonságban sok vonós is akadt.
Hét éves korától tanult hegedülni, ám 1835-ben - ösztöndíj hiányában - nem vették fel a Milánói Konzervatórium hegedű szakára. Fagott és nagybőgő szakon azonban volt még hely. Bottesini az utóbbit választotta.
Az egyébként hat éves képzést négy év alatt kitüntetéssel végezte el 1839-ben. Mint koncertező szólista bejárta Itália összes nagyobb városát, de fellépett Ausztriában, az Egyesült Államokban, Mexikóban, Angliában, Spanyolországban, Németországban, Monacóban is. Mindenütt óriási sikert aratott. 1866-ban Budapesten is koncertezett. A kortárs szem- és fültanúk a "nagybőgő Paganinijeként" emlegették.
1846-ban Kubába szerződött mint karmester, majd 1871-től hét éven át vezényelt Kairóban. 1888-ban fejezte be világjáró művészi pályáját és legjobb barátja, Verdi javaslatára Pármába vonult vissza, ahol a konzervatórium igazgatójaként dolgozott haláláig.
Jelentős karmesteri és zeneszerzői tevékenysége mellett is mindig első sorban a nagybőgő művésze maradt. Kritikusai csak felsőfokú jelzőket találtak művészetének jellemzésére. Játékának legfontosabb jegyei voltak a könnyedség, a nagy, színes szép hang, a szárnyaló technika, a kifogástalan zenei ízlés, a hangtisztaság, a tökéletes üveghangjáték és mindaz, amit egy jó muzsikusról el lehet mondani.
Számos operát komponált (pl. Cristoforo Colombo), írt egy requiemet, valamint sok, manapság is gyakran hallható előadási darabbal ajándékozta meg hangszeres utódait. Ezek a művek ma is a technikai felkészültség legfelsőbb fokát követelik meg az előadóktól (pl. H-moll Koncert, Introduzione e gavotte, Capriccio di bravura, Grand Duo, stb.).
