15 videó

Az albumban elhangzó népdalok:

1. Új stílusban (Tiszaújlak, Felső-Tisza vidéke)
2. Román forgatós, legényes és szapora (Kalotaszeg)
3. Hármasban (Szászcsávás, Kis-Küküllő mente)
4. Jáger Jóska balladája (Feled - Alsókálosa, Gömör)
5. Tiszta fehérben (Budatelke, Észak-Mezőség)
6. Árva vagyok… (Csíkszentdomokos, Felcsík)
7. Piros alma a kezembe‘… (Örkő)
8. Hegedűt a kezibe... (Örkő)
9. Tibi Géza emlékének (Kolozsvár, városi muzsika)
10. Ahogyan nagyapám szerette (Tarnalelesz, Palócföld)
11. Kavalkád (Moldva)
12. Hangulatok egy kórógyi lakodalomból (Kórógy, Szlavónia)
13. Együtt (Méra, Kalotaszeg)
14. De én azért nem átkozom… (Magyarvista, Kalotaszeg)

„Ez a lemez kivételes vállalkozás. Ritkán fordul elő ugyanis, hogy egy előadó egy produkció keretében többféle stílusnak, többféle zenei nyelvnek, többféle művészi kifejezésmódnak az eszközeivel tolmácsolja a mondanivalóját. Amivel Pál István "Szalonna" hegedülésében szembesülhetünk, az merőben más, mint egy zongorista, mondjuk Bachtól Bartókig terjedő repertoárja. Itt a szikár mezőségi parasztzenétől a felső-tiszavidéki, vagy gömöri juhászok dallamain keresztül, a már-már a népies magyar műzenébe átnyúló tarnaleleszi banda stílusáig, bőséges ízelítőt kaphatunk abból a sokszínű hangzásvilágból, melyet a magyar hegedű folklórja kiérlelt az utóbbi két-háromszáz esztendő alatt. Ennek mesteri szintű előadásához pedig olyan kivételes készségre, olyan kifinomult stílusérzékre van szükség, amely csak keveseknek adatik meg. Tegyük hozzá, hogy a magyar népzenei revival új hullámának, a hazai avantgard-folk mozgalmának képviselői (e lemez létrehozója már a harmadik-negyedik generációt képviseli) olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy eredeti felvételekről, sőt, sokszor személyesen is ismerhetik mesterségük nagy mestereit. Hej, mit nem adna egyik-másik zongoravirtuózunk, ha csak egy órácskát beszélgethetne a jó öreg Johann Sebastiannal, vagy Bartókkal! Persze, a feladat így sem könnyű. A térképen minden érdeklődő megtalálhatja Szászcsávást, vagy Csíkszentdomokost, s az egyes magyar régiók autentikus népzenei felvételei ma már akár a világhálóról is letölthetők. Ahhoz viszont, hogy ez a zene így megszólaljon, ahhoz oda kell menni. Meg kell merítkezni a kultúrában, mert a technika nem elég. Fel kell töltődni a kalotaszegi levegő illatával, a bodrogközi tört paszuly, vagy akár a gömöri magyar tájnyelv zamatával. Pál István „Szalonna” – első szólólemeze ezt jól bizonyítja, – végigjárta ezt az utat. Igaz, otthonról, Kárpátaljáról is kiváló indíttatást kapott, de ilyet, vagy ehhez hasonlót sokan kaptak… De miért is szükséges mindez? Miért nem elég megtanulni a dallam főhangjait, aztán utat engedni saját művészi invenciónk kibontakozásának? Erre a kérdésre az „Örömzene” is találó választ ad: Azért, mert enélkül legfeljebb „érdekes” lehet a zenénk, de hiteles csak ily módon lehet. Azért, mert enélkül mindig csak „magyaros jellegű” tud lenni ez a muzsika, de nem derülhet ki, hogy őszintén, milyenek is vagyunk, mi, magyarok, románok, ruszinok, cigányok, felső-tiszavidékiek, székelyek, palócok, viskiek, meg a többi, ami minden vagyunk, vagy lehetünk. Pál István „Szalonna” szólólemezének is talán ez a legfontosabb üzenete: Sok minden lehet az ember ebben a szétdarabolt világban, sokféle szín alkothatja kinek-kinek a saját identitását. Ha viszont ezeket nem tudjuk külön-külön, mindet a maga szépségében szemlélni, könnyen egybefolyhatnak, s a végeredmény nem lesz egyéb, mint egy tompa, generálszürke egyveleg. Ez a zene tényleg örömzene. Ujjong, örül a saját egységében is kitapintható, gazdag sokféleségének.
Hallgassátok szeretettel!”

Agócs Gergely