Jósáfát imádsága - Mert nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben,amely ellenünk támad...csak Rád tekintünk. 2Krónika 2o,5-12
Az ellenség tehát közeledik,védekezésre nincs e idő,se mód.Mit tesz ilyenkor egy felelős vezető és nép?A nép összegyülekezett a jeruzsálemi templomba,a király pedig mindenki füle hallatára elmondott ott egy megrendítő imádságot.Mert sem a hívő hite,sem imaélete nem magánügy.Ebben az esetben a legteljesebb mértékben közügy volt.
Ez nem mutatvány,nem zavarában tesz valami rendkívülit,hanem mindig így szokta.Beszélget mennyei Atyjával.Ha öröme van,akkor is,ha bánat éri ,akkor is,jóban rosszban - mindig.
Kinek vallja Isten?"Te vagy Isten a mennyben,Aki uralkodsz a népek minden királyságán!A Te kezedben van az erő,és a hatalom és senki sem állhat meg Veled szemben."Aztán emlékezik Isten nagy tetteire és ígéreteire,s máris biztos talajt érez a lába alatt.
Kinek látja az ellenséget?Onnan akarják kiűzni Jósáfát népét,ahová Isten helyezte őket.Tehát így Istennel kerültek szembe.Akkor pedig nem nekik kell legyőzniük őket,ez az Úr harca.Máris oldódik a szív szorongása,s egyre nagyobb kíváncsisággal várja,mit fog cselekedni Isten.
És kinek látja önmagát?"...nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben. Nem tudjuk,mit tegyünk,csak Rád tekintünk."Az igazi imádság ilyen őszinte.Jézus így tanított erről a hegyi beszédben:Úgy imádkozzatok, ahogyan a kisgyerek beszél apjához,akiben bízik,és akiről tudja,hogy szereti őt!
Ilyen természetes -e számunkra az imádság,hogy nem csak baj esetén,hanem folyamatosan kapcsolatban vagyunk Istennel?Hisszük-e,hogy Ő ma is cselekvő Úr,Aki ki tud szabadítani emberileg reménytelen helyzetből is?Szoktunk-e imádkozni ilyen hittel népünkért? Gyakoroljuk saját hitünk erősítésére,hogy elsoroljuk hálával Isten tulajdonságait és nagy tetteit!Ő ígérte:"Hívj segítségül Engem a nyomorúság idején!Én megszabadítlak és te dicsőítesz Engem."(Zsoltárok 5o,
Az ellenség tehát közeledik,védekezésre nincs e idő,se mód.Mit tesz ilyenkor egy felelős vezető és nép?A nép összegyülekezett a jeruzsálemi templomba,a király pedig mindenki füle hallatára elmondott ott egy megrendítő imádságot.Mert sem a hívő hite,sem imaélete nem magánügy.Ebben az esetben a legteljesebb mértékben közügy volt.
Ez nem mutatvány,nem zavarában tesz valami rendkívülit,hanem mindig így szokta.Beszélget mennyei Atyjával.Ha öröme van,akkor is,ha bánat éri ,akkor is,jóban rosszban - mindig.
Kinek vallja Isten?"Te vagy Isten a mennyben,Aki uralkodsz a népek minden királyságán!A Te kezedben van az erő,és a hatalom és senki sem állhat meg Veled szemben."Aztán emlékezik Isten nagy tetteire és ígéreteire,s máris biztos talajt érez a lába alatt.
És kinek látja önmagát?"...nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben. Nem tudjuk,mit tegyünk,csak Rád tekintünk."Az igazi imádság ilyen őszinte.Jézus így tanított erről a hegyi beszédben:Úgy imádkozzatok, ahogyan a kisgyerek beszél apjához,akiben bízik,és akiről tudja,hogy szereti őt!
Ilyen természetes -e számunkra az imádság,hogy nem csak baj esetén,hanem folyamatosan kapcsolatban vagyunk Istennel?Hisszük-e,hogy Ő ma is cselekvő Úr,Aki ki tud szabadítani emberileg reménytelen helyzetből is?Szoktunk-e imádkozni ilyen hittel népünkért? Gyakoroljuk saját hitünk erősítésére,hogy elsoroljuk hálával Isten tulajdonságait és nagy tetteit!Ő ígérte:"Hívj segítségül Engem a nyomorúság idején!Én megszabadítlak és te dicsőítesz Engem."(Zsoltárok 5o,