|
Versek, riportok, novellák, emlékezetek, tervek...minden, amit az ihletett, milyen magyarnak, s embernek lenni.
|
2015 -
szombat, 2015. szeptember 26. 19:18, Nézettség: 2277
Míly kicsiny az ember, S míly végtelen az útja, öröklétű selymét csillagúton fonja. Idő, tér önmaga leple,Csak gondol, s elméje rabja,Míg lelkét karon karolja a karma.Indul s véget ér, Bölcsőfától kopjafáig ez a földi játszótér. Őröl, ha örli, Áld, ha áldja, Ő Isten, s sátán patrónája. Szűli, kit temetett, Zúg a felleg vitorlája, Ha kiterül a Tejút lavinája.
|
||||||||||
