Bár öleltem volna, mikor búcsúztam.
Bár búcsúztam volna, mikor öleltem.
Türkiz füstöt fúj a délután,
a nap henyél a víz fodrán.
Néz, s vár, elrabolja az órát.
Halk hullámok hátán
homályba hamvad...
Vetélt a lélek, néma a magzat.
Ne, ne hunyd le...
Ha hunyod, hunyd örökre!
Vagy nézz, de nézz szemembe!
Felperzselt tengeren
fulladsz majd a könnyembe.
S ölelve búcsúzunk...
míg percek rabolják nyomunk.
