Archívum

Örök téma:dalok a szerelemről



Elég a szóból

Elég a szóból. Nem érdekel.
Szemed tüzétől nem égek el.
Miért vesződnék veled tovább?
Eredj, bolondíts mást!

Nekem te beszélhetsz, hazug leány,
hiába hiszed, hogy hiszek talán,
hiába tréfálsz, hiába sírsz,
hiába üzengetsz, hiába írsz!

Az ócska lemezt én unom ma már,
na szedd a motyódat, időd lejár.
A régi nótát fújod te rég.
Elég a szövegből, elég, elég!

Csak azt nem értem, hogyan lehet
az ember olykor vak és süket.
Szerencse, hogy győz a józan ész,
eszem marad még, ezért TE mész!

Nekem te beszélhetsz, hazug leány,
hiába hiszed, hogy hiszek talán,
hiába tréfálsz, hiába sírsz,
hiába üzengetsz, hiába írsz!

Az ócska lemezt én unom ma már,
na szedd a motyódat, időd lejár.
A régi nótát fújod te rég.
Elég a szövegből, elég, elég!

(Coda:)
Átlátok rajtad,
hát átnézek rajtad.
Nekem belőled elég, elég!


Ennyi volt

Még ne tárd ki két karod felém.
Drága, várj. Még kell beszélnem.
Itt vagyunk, új élet kezdetén,
nézz reám, ismerj egészen.

Lásd, mi volt az életem során:
szenvedés, szerelmek, álmok,
tévedések, bűnök is talán -
ki tudta még, hogy rádtalálok?

Ennyi volt. Ez az életem.
Sem sötét, sem szép.
De túl a szétdúlt éveken
most itt a cél - mondd még!

... és a múlt kihűlt halom parázs.
Nincs miért magamba rejtsem.
Ennyi volt. Öleltem bárki mást,
jöjj segíts, hogy elfelejtsem.


Ha egyszer visszanézne rám

Ha egyszer visszanézne rám,
fény égne szép szemén,
ha egyszer visszanézne rám,
és jönne énfelém!
Ha egyszer visszanézne rám
a drága lány, talán-talán
megindulnánk a boldogság után.

Az égbolt énekel, leigáz ez a kék fény.
Most csendben állni kell, csodálni csak őt.
Csak egyszer nézne rám, egy villanás csupán,
s nem állnék tétován a döntő perc előtt.

Ha egyszer visszanézne rám,
fény égne szép szemén,
ha egyszer visszanézne rám,
és jönne énfelém!
Ha egyszer visszanézne rám
a drága lány, talán-talán
megindulnánk a boldogság után.


Hűség ellen nincs orvosság

Volt egyszer egy lány,
vonzó, csinos lány.
Azt hittem, tündér, pedig csak álnok boszorkány.
Szörnyen makacs volt,
világért se csókolt,
de egyszer jött egy dízel-merci, annak rögtön behódolt.

Dehogyis érdekel ezek után,
dehogyis érdekel ezek után,
dehogyis érdekel ezek után az a fekete lány!
Dehogyis érdekel ezek után,
dehogyis érdekel ezek után,
dehogyis érdekel ezek után az a fekete lány!

A merdzsó továbbment.
ő gyalog megjelent,
elfoglalta bérelt helyét a szívemben itt bent.
De ismét csalódtam,
még fel sem ocsúdtam,
Ő elment újra, szót sem szólva, s én kezdhettem aléltan:

Dehogyis érdekel ezek után,
dehogyis érdekel ezek után,
dehogyis érdekel ezek után az a fekete lány!
Dehogyis érdekel ezek után,
dehogyis érdekel ezek után,
dehogyis érdekel ezek után az a fekete lány!

Kedves barátom,
mostmár belátom,
ilyen masszív érzés ellen nincs mit csinálnom.
Ha látom az utcán,
amint jön, s nevet rám,
elfelejtem, hányszor kell majd ismételnem a nótám:

"Dehogyis érdekel ezek után,
dehogyis érdekel ezek után,
dehogyis érdekel ezek után az a fekete lány!
Dehogyis érdekel ezek után,
dehogyis érdekel ezek után,
dehogyis érdekel ezek után az a fekete lány!"


Return

(Próza: )
Mitől más ez a szerelem?
nem vagyok én oly ostoba:
bármit teszek, bárhogy teszem
te nem leszel boldog. Velem soha.

(Dal:)
Az élet - tudom én azt - ad majd mást nekem,
ha így lesz, ha nem így, én emlékezem.

Menj vissza-vissza-vissza hát,
Engem s magadat ne emészd.
Menj vissza-vissza-vissza hát,
itt már keserű az egész.

Az élet - tudom én azt - ad majd mást nekem,
kevés volt ez a pár év, hogy másképp legyen:

te vissza-vissza-visszavágysz,
tőlem feledést ne remélj!
Menj vissza-vissza-vissza hát,
Miért állsz? Mire vársz? Ne félj!


Tavaszi varázslat

Hogyha jössz, én rohanok eléd, és futsz te is felém.
Oly csodás lesz veled ez a séta a tűnő hó helyén!
Nézd az ágat, a tavaszi varázslat szirmot bont a fán,
s én ezerszer szebbnek látlak a hosszú tél után.

Jól tudom, hogy rohan az idő, és lesz még újra tél,
ám tavasszal mégis mintha derűs szívvel és csillogón
újjászületnél.
Kérlek, hogy csak így nézz rám,igen drágám, így a szép,
az élet csak így szép,

Hogyha jössz, én rohanok eléd, és futsz te is felém.
napsugár ég, rövidül az árnyék, ismét győz a fény!


Várlak a mólónál

Hova tűnt, hova tűnt veled az a nyár?
Hova fut az élet, mi az, ami vár?
Hova tűnt, hova szállt mind a madár?
El se hiszem, pedig elmúlt már.

Hova tűnt, hova tűnt veled az a kék,
napsugaras, izzó balatoni ég?
Hova tűnt, hova szállt mind, ami szép?
Egymagam őrzöm az emlékét.

Elmúlt végleg a forró nyár,
szótlanul állok a mólónál.
Hűvös vízen a szél kószál,
mintha te csókolnál.

Kérlek, drága, csak egy jó szót,
vígasztald meg a háborgót!
Nem lennék, ha te nem volnál,
várlak a mólónál.


Viharok idején

-1-
De haragos az ég!
Hiába nézem a zúgó szélben,
van-e menedék.
Kavarog a sötét.
Leszek-e boldog, lehetek-e boldog,
lehetek-e még?

De hideg a világ!
Elment a párom, a sok szép álom
ideje lejárt.
Eső veri nyomát.
Többé nem érzem keze melegét, sem
öle parazsát.

Olyan új az egész!
olyan új, hogy el se hiszem, hogy ezentúl nincs, akiben
úgy hittem rég.
Jó volt és szép,
de örökké semmi se tart, a szerelmet, csókot, a dalt
éntőlem is elvették-

Oly üres a magány.
A hosszú harcban is elfáradtam,
cserepes a szám.
A viharok után
torkom kiszáradt, úgy érzem a vágyat
nyugalom után.

-2-
Viharok idején
nyomasztó élnem, előlük mégsem
menekülök én.
A kétség peremén
csitítón, szépen megszólal a mélyben
belül a remény.

"A szemed a tiéd,
azért, hogy lássad a fényt és árnyat,
a színek özönét.
A zene a tiéd,
világgá hintsed egyedüli kincsed,
a szíved ütemét!

Ezer új csoda vár,
de naponta küzdeni kell. Igaz ember nem bukik el,
új célt talál.
Jön még szép nyár,
ragyog újra régi napom." - magamat így bátorítom,
míg bánatom el nem száll.

Ha kiderül az ég,
ébredni érzem a zsibbadt vérem,
karom erejét.
Menekül a sötét.
Tudok még hinni, tudok még bízni,
nekem ez elég.