Archívum

Örök téma:dalok a szerelemről



Elég a szóból

Elég a szóból. Nem érdekel.
Szemed tüzétől nem égek el.
Miért vesződnék veled tovább?
Eredj, bolondíts mást!

Nekem te beszélhetsz, hazug leány,
hiába hiszed, hogy hiszek talán,
hiába tréfálsz, hiába sírsz,
hiába üzengetsz, hiába írsz!

Az ócska lemezt én unom ma már,
na szedd a motyódat, időd lejár.
A régi nótát fújod te rég.
Elég a szövegből, elég, elég!

Csak azt nem értem, hogyan lehet
az ember olykor vak és süket.
Szerencse, hogy győz a józan ész,
eszem marad még, ezért TE mész!

Nekem te beszélhetsz, hazug leány,
hiába hiszed, hogy hiszek talán,
hiába tréfálsz, hiába sírsz,
hiába üzengetsz, hiába írsz!

Az ócska lemezt én unom ma már,
na szedd a motyódat, időd lejár.
A régi nótát fújod te rég.
Elég a szövegből, elég, elég!

(Coda:)
Átlátok rajtad,
hát átnézek rajtad.
Nekem belőled elég, elég!


Ennyi volt

Még ne tárd ki két karod felém.
Drága, várj. Még kell beszélnem.
Itt vagyunk, új élet kezdetén,
nézz reám, ismerj egészen.

Lásd, mi volt az életem során:
szenvedés, szerelmek, álmok,
tévedések, bűnök is talán -
ki tudta még, hogy rádtalálok?

Ennyi volt. Ez az életem.
Sem sötét, sem szép.
De túl a szétdúlt éveken
most itt a cél - mondd még!

... és a múlt kihűlt halom parázs.
Nincs miért magamba rejtsem.
Ennyi volt. Öleltem bárki mást,
jöjj segíts, hogy elfelejtsem.


Ha egyszer visszanézne rám

Ha egyszer visszanézne rám,
fény égne szép szemén,
ha egyszer visszanézne rám,
és jönne énfelém!
Ha egyszer visszanézne rám
a drága lány, talán-talán
megindulnánk a boldogság után.

Az égbolt énekel, leigáz ez a kék fény.
Most csendben állni kell, csodálni csak őt.
Csak egyszer nézne rám, egy villanás csupán,
s nem állnék tétován a döntő perc előtt.

Ha egyszer visszanézne rám,
fény égne szép szemén,
ha egyszer visszanézne rám,
és jönne énfelém!
Ha egyszer visszanézne rám
a drága lány, talán-talán
megindulnánk a boldogság után.


Hűség ellen nincs orvosság

Volt egyszer egy lány,
vonzó, csinos lány.
Azt hittem, tündér, pedig csak álnok boszorkány.
Szörnyen makacs volt,
világért se csókolt,
de egyszer jött egy dízel-merci, annak rögtön behódolt.

Dehogyis érdekel ezek után,
dehogyis érdekel ezek után,
dehogyis érdekel ezek után az a fekete lány!
Dehogyis érdekel ezek után,
dehogyis érdekel ezek után,
dehogyis érdekel ezek után az a fekete lány!

A merdzsó továbbment.
ő gyalog megjelent,
elfoglalta bérelt helyét a szívemben itt bent.
De ismét csalódtam,
még fel sem ocsúdtam,
Ő elment újra, szót sem szólva, s én kezdhettem aléltan:

Dehogyis érdekel ezek után,
dehogyis érdekel ezek után,
dehogyis érdekel ezek után az a fekete lány!
Dehogyis érdekel ezek után,
dehogyis érdekel ezek után,
dehogyis érdekel ezek után az a fekete lány!

Kedves barátom,
mostmár belátom,
ilyen masszív érzés ellen nincs mit csinálnom.
Ha látom az utcán,
amint jön, s nevet rám,
elfelejtem, hányszor kell majd ismételnem a nótám:

"Dehogyis érdekel ezek után,
dehogyis érdekel ezek után,
dehogyis érdekel ezek után az a fekete lány!
Dehogyis érdekel ezek után,
dehogyis érdekel ezek után,
dehogyis érdekel ezek után az a fekete lány!"


Return

(Próza: )
Mitől más ez a szerelem?
nem vagyok én oly ostoba:
bármit teszek, bárhogy teszem
te nem leszel boldog. Velem soha.

(Dal:)
Az élet - tudom én azt - ad majd mást nekem,
ha így lesz, ha nem így, én emlékezem.

Menj vissza-vissza-vissza hát,
Engem s magadat ne emészd.
Menj vissza-vissza-vissza hát,
itt már keserű az egész.

Az élet - tudom én azt - ad majd mást nekem,
kevés volt ez a pár év, hogy másképp legyen:

te vissza-vissza-visszavágysz,
tőlem feledést ne remélj!
Menj vissza-vissza-vissza hát,
Miért állsz? Mire vársz? Ne félj!


Tavaszi varázslat

Hogyha jössz, én rohanok eléd, és futsz te is felém.
Oly csodás lesz veled ez a séta a tűnő hó helyén!
Nézd az ágat, a tavaszi varázslat szirmot bont a fán,
s én ezerszer szebbnek látlak a hosszú tél után.

Jól tudom, hogy rohan az idő, és lesz még újra tél,
ám tavasszal mégis mintha derűs szívvel és csillogón
újjászületnél.
Kérlek, hogy csak így nézz rám,igen drágám, így a szép,
az élet csak így szép,

Hogyha jössz, én rohanok eléd, és futsz te is felém.
napsugár ég, rövidül az árnyék, ismét győz a fény!


Várlak a mólónál

Hova tűnt, hova tűnt veled az a nyár?
Hova fut az élet, mi az, ami vár?
Hova tűnt, hova szállt mind a madár?
El se hiszem, pedig elmúlt már.

Hova tűnt, hova tűnt veled az a kék,
napsugaras, izzó balatoni ég?
Hova tűnt, hova szállt mind, ami szép?
Egymagam őrzöm az emlékét.

Elmúlt végleg a forró nyár,
szótlanul állok a mólónál.
Hűvös vízen a szél kószál,
mintha te csókolnál.

Kérlek, drága, csak egy jó szót,
vígasztald meg a háborgót!
Nem lennék, ha te nem volnál,
várlak a mólónál.


Viharok idején

-1-
De haragos az ég!
Hiába nézem a zúgó szélben,
van-e menedék.
Kavarog a sötét.
Leszek-e boldog, lehetek-e boldog,
lehetek-e még?

De hideg a világ!
Elment a párom, a sok szép álom
ideje lejárt.
Eső veri nyomát.
Többé nem érzem keze melegét, sem
öle parazsát.

Olyan új az egész!
olyan új, hogy el se hiszem, hogy ezentúl nincs, akiben
úgy hittem rég.
Jó volt és szép,
de örökké semmi se tart, a szerelmet, csókot, a dalt
éntőlem is elvették-

Oly üres a magány.
A hosszú harcban is elfáradtam,
cserepes a szám.
A viharok után
torkom kiszáradt, úgy érzem a vágyat
nyugalom után.

-2-
Viharok idején
nyomasztó élnem, előlük mégsem
menekülök én.
A kétség peremén
csitítón, szépen megszólal a mélyben
belül a remény.

"A szemed a tiéd,
azért, hogy lássad a fényt és árnyat,
a színek özönét.
A zene a tiéd,
világgá hintsed egyedüli kincsed,
a szíved ütemét!

Ezer új csoda vár,
de naponta küzdeni kell. Igaz ember nem bukik el,
új célt talál.
Jön még szép nyár,
ragyog újra régi napom." - magamat így bátorítom,
míg bánatom el nem száll.

Ha kiderül az ég,
ébredni érzem a zsibbadt vérem,
karom erejét.
Menekül a sötét.
Tudok még hinni, tudok még bízni,
nekem ez elég.

Jókedvű dalaim


Dal a barátságról

Együtt könnyebb, barátom mindenütt a világon.
Sűrű lombként erősek a levelek az ágon.
Jöjj hát, nyújtsd a kezed és lásd:
valóban mennyit ér az igazi barátság.

Hogyha rádsújt az élet, és unod az egészet,
minden sötét, úgy érzed, összeszorul a szíved,
hívd Őt, s százszoros az erőd!
Nem bírnár egymagad, de a közös akarat győz.

Kell egy barát! (Kell sok barát!)
Sok-sok barát! (Sok jóbarát!)
Együtt menjünk! (Együtt menjünk!)
Énekeljünk! (Énekeljünk!)
Erősek leszünk, mint erdőben a sudár fák!

Mindig győz a barátság, ez egy örök igazság.
Mindig lesz, ki segít majd, és van, aki számít rád.
Jöjj hát, nyújtsd a kezed és lásd:
mindennél többet ér az igazi barátság.

Sok nép él a világon, tarka mint a szivárvány,
de minden népet egyformán a földgolyó visz a hátán.
Egy nap szórja sugarát ránk,
elválaszt száz határ, de összeköt a barátság.



Egy régi építőtábori dal

A víz meg a gitár
a jóbarátom.
Ha már közel a nyár,
a tóra vágyom.
Repüljön az idő,
csak azt kívánom,
hadd éljek a tavon már!

Tavaszra jön a nyár,
a világ kitárul,
a tóhoz odavár
a nyári tábor.
pihenni hívogat
ezernyi sátor.
De jó a Balatonnál!

Kacagva fut a szél,
feszül vitorlánk,
a szél szava zenél,
a nap ragyog ránk.
Puhán ölel a víz,
susogva ringat,
miénk a ragyogó nyár.

Naponta de vidám
a tábor-élet,
a fákon a madár
dalával ébreszt.
A munka, azután
a sport, a játék,
a víz, meg a gitár vár!

Az este ha leszáll,
szabadba csábít,
kezemben a gitár,
a tűz világít.
Az égre jön a hold
ezüst mosollyal,
De szép a Balatonnál!

Ha hűs is az idő,
dalolj, gitárom!
Kisér a zizegő
levél a fákon.
Hiába jön az ősz,
vidám a tábor,
jövőre ugyanígy vár.


Jaj Istenem... (cigány dal)

Jaj istenem, a szakácsné!
Irigyelem az uráé'.
Jókat eszik, jókat iszik,
azután meg jókat alszik
az urával a szakácsné.

Jaj istenem, a kanászné!
Irigyelem az uráé'.
Annak mindig jó a kedve,
tülköl reggel, tülköl este,
jókedvű is a kanászné.

Jaj istenem, a vadászné!
Irigyelem a vadászé'.
Töltve van a dupla puska,
rámered a rókalyukra,
nem fél tőle a vadászné.

Jaj istanem, a cipészné!
Irigyelem a cipészé'.
Ha a faszeg kiáll neki,
fogja magát, jól beveri,
nem is szenved a cipészné.

Jaj istenem a szabóné!
irigyelem a szabóé'.
Jó hegyes annak a tűje,
öltöget is nyakra-főre,
szépen is jár a szabóné.

Jaj istenem, a kovácsné!
Irigyelem a kovácsé'.
Mindig izzik a parazsa,
attól jó tüzes a vasa,
meg is izzad a kovácsné.

Jaj istenem, a cigányné!
szíve-lelke a cigányé.
Fürge annak a vonója,
ki nem fogy onnan a nóta,
táncol is rá a cigányné!


Sörpárti induló

Jöjj, te vén betyár!
Újra itt a nyár.
valahol a sörkert már
harmonikaszóval vár.
Itt a jókedély
hangja égig ér.
Nem akarok inni vacakokat én,
maradok a jó sörnél!

Éjféltájba' hazamegyek én,
megölelem asszonykám,
mert igaz, hogy remek ez a sör,
de a szerelem is jó ám!
El ne hidd, hogy az a szerelem,
ha a nyavalya folyton rág:
finomakat enni, sose veszekedni
az igazi boldogság!

Mert a sörbarát
mind igaz barát,
haragosa nincs is tán,
nincs sehol a föld hátán.
A sör-baráti párt
most jó sörért kiált.
Szereti a békét, de ha kötekedsz,
istenuccse jót húz rád!

Komoly témájú dalaim szövegei:

A pilóta balladája (pol-beat dal a vietnami háburú idejéből)

Ha kihúnyt a fény, soha nem alszom én,
csak kegyetlen éjszaka vár,
mindig rám talál
egyetlen kép:
úgy süvölt a gépem, s a füstös égen
mögöttem ott a HALÁL.
Lent egy néma várost szór a szél szanaszét.

Mennyi ház lobban el!
Százezernyi láng-alak összedőlt falak
árnyaként tűnik el.
Úgy érzem, üvölteni kell!

Ha kihúnyt a fény, soha nem alszom én,
csak bolyongok éjeken át,
és ha bárki lát,
némán kitér.
A szemekben, érzem, tüzes-fehéren
felém sugárzik a VÁD.
Hiába futnék, mindenütt utólér.

Tettem úgy menteném!
Gyáva gyilkosok keze, fél-vak eszköze
voltam akkor én:
a bűn súlya mégis enyém.

Ha kihúnyt a fény, soha nem alszom én,
mert elátkozott a világ.
a kínok-kínja rág,
s a félelem.
Mert tudom, hogy itt lent emésztve mindent
elboríthat a LÁNG.
Új tűz füstje száll fel messze napkeleten.

Kiáltanék, ordítanék:
rajtad múlik, élve maradsz-e, legyőzöd-e
szörnyeid, Emberiség,
vagy elnyel a néma sötét.


Egy tanár emlékére

Minden élet véges élet.
A tűz kialszik, bárhogy égett.
Füstje elszáll, mint az álom.
Jó apánk, hát isten áldjon.

Nélküled jön el a holnap,
földi pályád megfutottad.
Béke van már, nincs mi fájjon:
jó apánk, hát isten áldjon.

Hittel éltél, és tudásod
tiszta szívvel adtad át.
Száz fiad volt, száz leányod.
Most mibennünk élsz tovább.

Körbeállnak kis virágok,
vén platánfák őrzik álmod.
Barna csend ül minden ágon.
Jó apánk, hát isten áldjon!


Menyasszonytánc

Az esküvődön ne sírj, menyasszony,
azért van az, hogy derűt fakasszon.
Ne sírj, menyasszony, te szép menyasszony,
a drága násznép ne várakozzon!

A kisleányok kicsit zavartan nevetve néznek rád,
nem értik azt, miért ilyen a boldogság,
és hát úgy van,
te sem tudod, hogy miért e könnyek, mitől szakadsz így el,
de már - ha így van - neked is bíznod kell!

Mert most rábízod
magad, te szép lány, pedig talán-tán
nem érdemelné, hogy ott te álljál.
Elég, ha sejtik, de ne tudja senki,
nem érdemes már tovább keresni.

Derék fiú ez, ha lenne jobb is, sosem találnál rá,
de hogyha mégis, nem illenél hozzá,
mert túlontúl
soká kerested, csak ezt a percet ne rontsad el most már.
ne sírj, menyasszony, a drága násznép vár!


A nagy generáció

Ha elmúlsz negyven éves, halkabb lesz a szavad.
Addigra megtudod, hogy mit lehet, mit szabad.
S ha benned élnek régi szenvedélyek talán,
hullámuk megtörik a megszokások falán.

Naponta újrakezdenéd kopott életed,
és napról-napra rájössz, hogy többé nem lehet.
Bár a szégyentôl a szíved majd megszakad,
erôsnek, bölcsnek, jónak kell mutatnod magad.

"Sikerdús" negyven év? -
rikító szürkeség!
A régi jóbarátok szétsodródtak, szerteszét.
Elmentek már sokan,
felnôtt lett kisfiam.
Legalább ôt láthatnám élni boldogan!

Ő is lesz negyven éves, mint nem oly rég apám,
kinek már emlékét is elfeledte talán.
Ha úgy, mint én, megélt már napsütést és vihart,
lehet, hogy ô is egyszer így gondolja majd:

"Riasztó negyven év!
Hitünk letörve rég.
Leszoktunk róla már, hogy azt kérdezzük, lesz-e még.
Családunk gondja rág,
szívbaj, rák vár miránk.
Utunkat por borítja, nincs egy szál virág."

Ha elmúlsz negyven éves, halkabb lesz a szavad.
Terád se hatnak olcsó, semmitérô szavak.
Ha úgy érzed, sokat rótt rád a múlt és jelen,
dúdoljuk együtt újra, szépen, csendesen.

(Kevés volt negyven év,
csak rosszból volt elég.
Akkor se lenne másképp, hogyha újrakezdenénk.
És mégis élni kell.
Akármit is hiszel:
az évek nem kivételeznek senkivel.)


Száguldás

Csupa száguldás a mi világunk,
a kelő nap széttöri az álmunk.
Gyere induljunk, soha ne álljunk!
Örökös rohanás a mi világunk.

Csupa vágyódás, csupa igézet,
fut az út, villámlanak a fények,
örök izzással teli az élet,
robogás-lobogás, amely eléget.

Alig elhihető, hogy nem álom,
ha a húrok zúgnak a gitáron,
és egy percre talán pihenünk,
zene szárnyán szállunk,

de ha véget ér ez a varázs-dal,
kezdj új versenybe a halállal,
mert a szépség perce tovaszárnyal,
a kegyetlen idő viszi magával


Monoton dohogás

Ha azt mondod, hogy nincsen már sötét,
én azt mondom, hogy nézz csak szerteszét!
Ha érzed már, csak nem látod,
hogy valami rágja a világot,
hát miért mondod, hogy nincsen már sötét?

Ha azt mondod, hogy ez már más világ,
én azt mondom, hogy kár hallgatni rád.
A szekfű nyílik, a narancs érik,
egy sem tart ki a jövő télig,
nem lesz abból más, csak jégvirág.

Ha azt mondod, hogy ez már lázítás,
én azt mondom, hogy miért is lenne más?
Mert akkora itten a gyalázat,
hogy illene tartani a pofádat,
Ha nem teszed, hát lesz ám folytatás!

...mert minket itt sok Sátán meglopott,
hát dübörögnek az új sámán-dobok.
És elenséges "barátom",
most Te fogsz járni a parázson!
Ha nem tudnád, a szent tűz már lobog!