Ha Ő is a szemet szemért, fogat fogért elv alapján bánt volna veled, jaj lenne neked. De Ő a testvérének nevezett, vérét adta érted, pedig ellensége voltál. És ha ezt igazán hiszed, akkor te is csak ilyen könyörülő szeretettel tudsz nézni az ellenségedre, és mindent megteszel, hogy megéreztesd vele: testvér, én nem akarom, hogy te még jobban belekeseredj a magad ellenséges indulataiba, komplexumaiba. Felelős vagyok érted Isten előtt, ezért, csak ezért nem ütök vissza, pedig jogom lenne hozzá. Ezért, csak ezért fordítom feléd a másik arcomat is. Nem az a legfontosabb, hogy a jogomat, az igazamat érvényesítsem a másikkal szemben. Van ennél fontosabb is: hozzásegíteni azt a másikat ahhoz, hogy ne legyen hiábavaló számára Jézus megváltó keresztje. Ezt jelenti, az hogy “szeressétek az ellenségeiteket”
Mai evangélium
2015. november 24. – Kedd
Abban az időben, amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a (jeruzsálemi) templom, Jézus ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.” Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?” Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben s mondják: „Én vagyok!” És: „Elérkezett az idő!” Ne kövessétek őket! Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!” Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen.”
[Lk 21,5-11]
Elmélkedés
Még mindig a jeruzsálemi templomban játszódnak az evangélium eseményei. Tanításának végén Jézus egy meglehetősen hosszú beszédet mond, amely a végső időkre vonatkozik. Nem annak pontos időpontjára, hanem annak mikéntjére. A templomot díszítő fogadalmi ajándékok, amelyek a gazdagok nagyobb összegű adományaiból és a szegény özvegyek két fillérjeiből kerültek ide, most értékesnek tűnnek, de egyszer el fogják veszíteni értéküket, miként minden, ami kincsnek számít ezen a világon. Jézus ajkáról határozott kijelentés hangzik el a templom sorsára vonatkozóan: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak” (Lk 21,6). Nem szabad elfelejtenünk, hogy Lukács evangélista bátran leírhatta e szavakat, hiszen evangéliumának megírása idején már túl vagyunk Jeruzsálem pusztulásán és a templom lerombolásán, amely 70-ben következett be.
Imádság
Urunk, Istenünk, e kor és napjaink egyik jelszava: meg kell változnia a világnak és meg kell változnia az emberiségnek. Mássá, jobbá kell lennünk! S ha körülnézünk, mit látunk? A lényegtelent helyezzük a lényeges és szükséges elé; a szándék, hogy mindent megváltoztassunk, a reformok hulláma mintha nem tudna lehatolni a mélységekig, az emberi gyökerekig és a társadalmi alapokig. Vagy tán már túlzottan is megszoktuk a békétlenséget, az igazságtalanságot és a gyűlölködést?
Fotó megjegyzések
2015. november 24. – Kedd
Abban az időben, amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a (jeruzsálemi) templom, Jézus ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.” Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?” Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben s mondják: „Én vagyok!” És: „Elérkezett az idő!” Ne kövessétek őket! Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!” Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen.”
[Lk 21,5-11]
Még mindig a jeruzsálemi templomban játszódnak az evangélium eseményei. Tanításának végén Jézus egy meglehetősen hosszú beszédet mond, amely a végső időkre vonatkozik. Nem annak pontos időpontjára, hanem annak mikéntjére. A templomot díszítő fogadalmi ajándékok, amelyek a gazdagok nagyobb összegű adományaiból és a szegény özvegyek két fillérjeiből kerültek ide, most értékesnek tűnnek, de egyszer el fogják veszíteni értéküket, miként minden, ami kincsnek számít ezen a világon. Jézus ajkáról határozott kijelentés hangzik el a templom sorsára vonatkozóan: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak” (Lk 21,6). Nem szabad elfelejtenünk, hogy Lukács evangélista bátran leírhatta e szavakat, hiszen evangéliumának megírása idején már túl vagyunk Jeruzsálem pusztulásán és a templom lerombolásán, amely 70-ben következett be.
© Horváth István Sándor
Urunk, Istenünk, e kor és napjaink egyik jelszava: meg kell változnia a világnak és meg kell változnia az emberiségnek. Mássá, jobbá kell lennünk! S ha körülnézünk, mit látunk? A lényegtelent helyezzük a lényeges és szükséges elé; a szándék, hogy mindent megváltoztassunk, a reformok hulláma mintha nem tudna lehatolni a mélységekig, az emberi gyökerekig és a társadalmi alapokig. Vagy tán már túlzottan is megszoktuk a békétlenséget, az igazságtalanságot és a gyűlölködést?