Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” A tanítványok erre megjegyezték: „De honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?” Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét, és néhány apró halunk” – felelték. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.
Mt 15,29-37
Elmélkedés:
A mai evangéliumi részlet Jézus gyógyításaival kezdődik. Az Úr meggyógyítja a különféle betegségekben szenvedőket, amely pozitív visszhangot vált ki mind a gyógyultakból, mind azokból, akik látják e csodákat. Máté evangélista nem csupán a nép ámulatáról és csodálkozásáról számol be, hanem arról is, hogy az emberek „Izrael Istenét,” azaz Istent magasztalták mindezek láttán. Ez utóbbi annak a jele, hogy felismerik Jézus tevékenységének, cselekedeteinek hátterében a Mindenható működését, hatalmát, erejét, irgalmát és szeretetét.
A csodák és csodás gyógyítások ugyanakkor prófétai jelek, a messiási idők jelei. Ez a megközelítés vezet el minket a szakasz második felének, azaz a kenyérszaporítás csodájának megértéséhez. Amikor Jézus csodát tesz és jóllakatja a pusztában tartózkodó, éhező népet, messiási jelet mutat.
Imádság:
Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne gyengüljön el! Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és kutassunk téged! Add, hogy felismerhessünk téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat! Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni neked! Add, hogy tudjunk mindig leborulni istenséged titka előtt!
Máté 10:8 Gyógyítsátok meg a betegeket! Támasszátok fel a halottakat! Tisztítsátok meg a leprásokat! Űzzétek ki a gonosz szellemeket! Ingyen kaptátok, ezért ingyen is adjátok!
Az Evangélium mindennapos olvasása segít legyőzni önzésünket és odaadóvá tesz bennünket Mesterünk, Jézus követésében.
(Ferenc pápa tweetje, 2015. VIII. 21.)
Napi evangélium
2015. december 1. – Kedd
Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
Lk 10,21-24
Elmélkedés:
A pogány százados, akiről a tegnapi evangéliumban olvastunk, hitvallásával és alázatos kérésével kifejezte, hogy Jézust önmagánál nagyobbnak tartotta. Amikor a mai evangéliumban Jézusnak a mennyei Atyát dicsőítő hitvallását olvassuk, akkor szintén arra érdemes odafigyelnünk, hogy Jézus, a Fiúisten, az Atya küldöttének tartja magát. Nem gondolja, hogy nagyobb az Atyánál, hanem elismeri, hogy mindent tőle kapott, beleértve azt a hatalmát is, hogy képes akár egyetlen szavával gyógyítani. Kijelentései feltárják számunkra mindazt, amit az Úr önmagáról, küldetéséről, az Atyával való kapcsolatáról gondol. Itt is az „Abba,” Atya kifejezést használja, miként máskor is imáiban, illetve a kereszten is, amikor szintén így szólítja meg azt, akinek utolsó leheletével felajánlja önmagát. Ezt a kifejezést a korabeli zsidó családban a legkisebbek használták, amikor apjukat szólították meg.
Imádság:
Jöjj el, Úr Jézus, akire a népek várakoznak, s akire mi is várakozunk! Örvendeztess meg minket isteni jelenléteddel! Nagy szükségünk van arra, hogy fényt hozz bűnös életünk sötétségébe. Saját erőnkből képtelenek vagyunk arra, hogy legyőzzük a sötétséget. Nehezen tudjuk megkülönböztetni a világ csalóka fényeit a te világosságodtól, amely most még oly erőtlennek látszik. Jézus, legyél te bennünk a fény! Növekedjél bennünk te, az igazi fény! És add, hogy téged, az igazi fényt sugározzuk a világba!
Boldog Charles de Foucauld ünnepe
Imádkozzunk Jézus kistestvéreiért!
Jézus Kistestvérei Női Szerzetes Közösség
Alapítójuk: Magdeleine Hutin
Az Eucharisztiára összpontosított és a világ szívében, különösen a szegények között megélt szemlélődő élet. - A jászol kisded Jézusának fényében élt gyermeki lelkület, melyet a Szűz Máriától kapott kisded Jézus világít meg. - A názáreti munkás Jézust utánozó szegénység. - Az Egyház és a Szentatya iránti teljes hűség és gyermeki szeretet. - És különösképpen a testvéri és egyetemes szeretet, melynek Jézus szíve végtelen szeretete a forrása.
Lelkiségünkből:
„Ha egy szóban kellene összefoglalnom a Testvériség küldetését, egy pillanatig sem haboznék kiáltani: Egység, mert az egység mindent összefoglal.” Magdeleine Hutin
Fotó megjegyzések
Mt 15,29-37
A mai evangéliumi részlet Jézus gyógyításaival kezdődik. Az Úr meggyógyítja a különféle betegségekben szenvedőket, amely pozitív visszhangot vált ki mind a gyógyultakból, mind azokból, akik látják e csodákat. Máté evangélista nem csupán a nép ámulatáról és csodálkozásáról számol be, hanem arról is, hogy az emberek „Izrael Istenét,” azaz Istent magasztalták mindezek láttán. Ez utóbbi annak a jele, hogy felismerik Jézus tevékenységének, cselekedeteinek hátterében a Mindenható működését, hatalmát, erejét, irgalmát és szeretetét.
A csodák és csodás gyógyítások ugyanakkor prófétai jelek, a messiási idők jelei. Ez a megközelítés vezet el minket a szakasz második felének, azaz a kenyérszaporítás csodájának megértéséhez. Amikor Jézus csodát tesz és jóllakatja a pusztában tartózkodó, éhező népet, messiási jelet mutat.
A betegek gyógyításai és a kenyérszaporítás egyaránt annak jele, hogy Isten nem közömbös az emberek iránt, hanem odafigyel gondjainkra, szükségleteinkre.
Ma többször gondolok arra, hogy életem a gondviselő Isten kezében van.
© Horváth István Sándor
Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne gyengüljön el! Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és kutassunk téged! Add, hogy felismerhessünk téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat! Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni neked! Add, hogy tudjunk mindig leborulni istenséged titka előtt!
Urunk, Istenünk, világunk tele van gyűlölettel, előítélettel, egymás elutasításával.
Add, hogy nyitottak lehessünk minden emberi nyomorúság, elesettség, fájdalom, seb orvoslására.
Nyisd meg szemünket, hogy meglássuk embertársainkat, akik ugyanazon az úton járnak, s akikkel az úton találkozunk.
Veszélyek fenyegetnek, kiszolgáltatottak vagyunk, segítségre szorulunk magunk is.
Jézus nem megy el mellettünk, hanem sebeinket bekötözi és fölemel minket.
Add, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk!
URam! Add, hogy felismerjelek Téged, s bizonyságot tegyek szeretetedről, szóban, imádságban és cselekedetekben! Ámen
amikor kinyitod az ajtót,
hogy valakit szabaddá tegyél
és rájössz,
hogy te voltál bezárva !
(Ferenc pápa tweetje, 2015. VIII. 21.)
2015. december 1. – Kedd
Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
Lk 10,21-24
A pogány százados, akiről a tegnapi evangéliumban olvastunk, hitvallásával és alázatos kérésével kifejezte, hogy Jézust önmagánál nagyobbnak tartotta. Amikor a mai evangéliumban Jézusnak a mennyei Atyát dicsőítő hitvallását olvassuk, akkor szintén arra érdemes odafigyelnünk, hogy Jézus, a Fiúisten, az Atya küldöttének tartja magát. Nem gondolja, hogy nagyobb az Atyánál, hanem elismeri, hogy mindent tőle kapott, beleértve azt a hatalmát is, hogy képes akár egyetlen szavával gyógyítani. Kijelentései feltárják számunkra mindazt, amit az Úr önmagáról, küldetéséről, az Atyával való kapcsolatáról gondol. Itt is az „Abba,” Atya kifejezést használja, miként máskor is imáiban, illetve a kereszten is, amikor szintén így szólítja meg azt, akinek utolsó leheletével felajánlja önmagát. Ezt a kifejezést a korabeli zsidó családban a legkisebbek használták, amikor apjukat szólították meg.
Bár Jézus az Atyához intézi ujjongó szavait, imádságát és magasztalását tanítványai is hallják, s természetesen mi is tanulhatunk belőle. Megtanulhatjuk, hogy gyermeki bizalommal fordulhatunk Istenhez, hiszen az ő gyermekei vagyunk. Ma többször gondolok arra, hogy a mennyei Atya gyermeke vagyok és Atyámnak szólítom őt imáimban.
© Horváth István Sándor
Jöjj el, Úr Jézus, akire a népek várakoznak, s akire mi is várakozunk! Örvendeztess meg minket isteni jelenléteddel! Nagy szükségünk van arra, hogy fényt hozz bűnös életünk sötétségébe. Saját erőnkből képtelenek vagyunk arra, hogy legyőzzük a sötétséget. Nehezen tudjuk megkülönböztetni a világ csalóka fényeit a te világosságodtól, amely most még oly erőtlennek látszik. Jézus, legyél te bennünk a fény! Növekedjél bennünk te, az igazi fény! És add, hogy téged, az igazi fényt sugározzuk a világba!
Boldog Charles de Foucauld ünnepe
Imádkozzunk Jézus kistestvéreiért!
Jézus Kistestvérei Női Szerzetes Közösség
Alapítójuk: Magdeleine Hutin
Az Eucharisztiára összpontosított és a világ szívében, különösen a szegények között megélt szemlélődő élet. - A jászol kisded Jézusának fényében élt gyermeki lelkület, melyet a Szűz Máriától kapott kisded Jézus világít meg. - A názáreti munkás Jézust utánozó szegénység. - Az Egyház és a Szentatya iránti teljes hűség és gyermeki szeretet. - És különösképpen a testvéri és egyetemes szeretet, melynek Jézus szíve végtelen szeretete a forrása.
Lelkiségünkből:
„Ha egy szóban kellene összefoglalnom a Testvériség küldetését, egy pillanatig sem haboznék kiáltani: Egység, mert az egység mindent összefoglal.” Magdeleine Hutin