ÉN VAGYOK A NYIKHAJ LAJOS…
Lajos első monológja.
Én vagyok a Nyikhaj Lajos, aki ismer, az tudja,
Hogy mindenkori tartózkodási helyem a Kocsma.
Inni csak mértékkel és tartózkodással szeretek;
Mérték vödör, tartózkodás asztal alja, Emberek!
Persze, pénzem nekem soha nincsen, inkább a potya,
Ezt rajtam kívül minden kocsmatöltelék jól tudja.
Torkomat állandóan nagyon kiszáradtnak érzem,
Hogy megszánják közben sorsomat, mindig csak remélem;
Én vagyok a Nyikhaj Lajos, aki ismer, az tudja,
Mert mindenkori tartózkodási helyem a Kocsma.
Nyikhaj családunkban állandóan szomjas valaki,
Persze nem a csapvizekre, ne gondolja azt senki,
Hanem jóféle „A” betűs itókákat kedveljük,
Akár otthon a lakásban, vagy a Kocsmában vedeljük.
Azt mondják rólam, hogy a szép Mocsok Rozit szeretem,
Pedig azt kedvelem benne, hogy mindig fizet nekem
Egy felest, vagy sört, becsületsüllyesztő intézményben,
Ő meg reménykedik, hogy kutakodok „erszényében”.
Legyen most csak ennyi, hogy én milyen emberke vagyok,
Igényeim nem teljesíthetetlenek, nem nagyok.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2018. 10. 21. Vasárnap Délután 14:10
