HA A PÁPAI KÖZLÉK MESÉLNI TUDNÁNAK, Avagy a „katona pap, odamegy, ahol kap” a mondás szerint. Katonaidőmből.

HA A PÁPAI KÖZLÉK MESÉLNI TUDNÁNAK,  Avagy a „katona pap, odamegy, ahol kap” a mondás szerint.  Katonaidőmből.

 

 

 

 

 

 

 

 

HA A PÁPAI KÖZLÉK MESÉLNI TUDNÁNAK,

Avagy a „katona pap, odamegy, ahol kap” a mondás szerint.

Katonaidőmből.

 

   A mai fiatalság el sem tudja képzelni, hogy mikor betölti a 18. életévét, akkor, ha az egészségi alkalmassága megfelelő, egy idő után megkapja majd a behívó parancsot a hadseregbe. Igaz, ma már nincs sorállományú katonaság, éppen ezért félnivalójuk sincs, hogy ez bekövetkezik, mint a mi időnkben. Nincs sem két éves időszak, sem egy esztendős, sem féléves, (ami egyébként semmire sem elegendő), éppen ezért élhetik az életüket vidáman, nem lesz alaki foglalkozás a számukra talán soha már, egyebekről nem is beszélve. A két év alatt annyi minden történt velünk, ami a civil életben biztosan nem lenne lehetséges, éppen ezért a negatív élmények is megszelídülnek a hosszú évtizedek távlatából.

   Mikor mi átléptük a laktanya küszöbét, magunk között hagytuk a szerelmünket, barátnőnket, kinek milyen formában volt valamilyen szinten a másik nem képviselője az ismeretségi köréből. Az is természetes volt, hogy bizonytalan ideig a szerelmi légyottokat is hiányolnunk kell, mert a hazamenetel, vagy a kimaradás egy ideig az újoncok számára bizony nem nagyon volt lehetséges. Elterjedtek olyan beszédek, hogy az étkezésekkor kapott kávénkba valamilyen szert, akkor azt mondták, hogy brómot tettek, hogy a férfiasságunk inkább hatot mutasson, mint tizenkettőt. Megmondom őszintén, nem tudom, hogy igaz volt – e ez a szájhagyomány után terjedő akármi, de én magamon nem éreztem semmilyen hátráltató hatást ezen a téren. Azt is tudom, hogy az éjszaka sötétségében hallható sóhajok és nyögésszerű hanghatások arra engedtek következtetni, hogy a pokrócok jótékony takarásában sok katonánál erősen működött az „alsó madárfogással” lebonyolított művelet. Arról a mi egységünknél nem hallottam, hogy lett volna valaki, valakik, akik a „köcsögözős” oldal hívei közé tartoztak volna, legalábbis a körletben nem. Laktanyán kívül pedig mindenki azt csinál, amit akar a saját szekszualításával kapcsolatban.

   Egyébként vegyes társaság volt a miénk, voltak városiak és falusiak egyaránt és természetesen ebből adódóan ment a dicsekvés is, hogy hány lánynak húzták le a bugyijukat és az egyéni lőfegyverek pufogtatása is gyakran előkerült, legalábbis a szájkaraté formájában. Hogy ebből mi volt igaz, ki volt gyakorló lövöldöző, vagy csak a férfiúi szüzességét titkolandóan akart nagyfiú lenni, az ma már szintén a feledés jótékony takarója alatt lapul valahol. Az biztos, hogy a bezártság még jobban előhozta belőlünk az ifjúkori szexualitásunkból adódó hiányérzetet, amit valamilyen pótcselekvéssel kellett levezetni. Nekem már akkoriban is volt egy csomó könyvem odahaza, amik egy része természetesen az én egyéni érdeklődési köröm, irodalom, történelem, klasszikus magyar és külföldi írók és költők művei mellett a nemi élet kérdéseivel foglalkozó köteteim is voltak. Mikor ezt megtudták a társaim, megkértek arra, ha legközelebb hazamegyek, hozzak el belőlük. Úgy is történt, mert „szakirodalommal” felvértezve érkeztem vissza és elkezdődtek a „könyvtári” napok. Ami nem azt jelentette, hogy kikölcsönöztem volna nekik, hanem azt, hogy szabadidőnkben az enyém és a mellettem lévő ágyakra ülve hallgatták a felolvasásomat arról a témákról, amelyekről odabent csak álmodozni lehetett. Egyszóval ma is úgy gondolom, hogy nem volt haszontalan és egy kicsit kielégítette a fantáziájukat még akkor is, ha ez csak elméleti óra volt a másik nem hiányában.

   A „gyakorlati foglalkozások” aztán akkor következtek be, amikor a kiéhezett állomány egy része szabadságra, eltávozásra és kimaradásra mehetett. Hogy azután hogyan tudott élni ezzel, azt mindenki döntse el. Volt, akinek odahaza megvolt a partnere és ágycsatákat tudott vele vívni, de aki csak Pápa városának utcáit járva akart valamilyen nőnemű partnert keresni, az már természetesen nem volt egyszerű. A kevés szabadidővel rendelkező harcos minden lehetőséget kihasznált ilyenkor.

 Ha sikerült is a légyott, bizony nem mindig ágyban – párnák között zajlott, hanem mint ahogyan a mondás tartja, képletesen szólva: „Ágyban állva nagykabátba!” – történt. Az utóbbi természetesen nem a szószerinti ágyat jelentette, hiszen a katona napközben nem tudott a párjával láthatatlanná válva művelni azt, ami mint tudjuk abból adódott volna, hogy az a bizonyos különbség a lábuk között, szinkronba kerüljön. Meg kellett várni az est jótékony sötét takaróját és a Kastélypark fáinak jótékony takarásában tudott csak bujálkodni.

Minden lehetőséget kihasznált az, aki mindenáron eleget akart tenni a már szintén szállóigévé vált mondás, amely szerint:

 

„A katona pap, odamegy, ahol kap”

 

   Ki ne ismerné, aki Pápán élt egy darabig azokat a bizonyos „Közléket!”

Aki mégsem, annak számára a lexikális magyarázat a következő:

„A történelmi belváros utcaszerkezetének sajátos vonását képezik a párhuzamos utcákat észak-dél irányban összekötő szűk, másfél-két méter széles gyalogutcák, az úgynevezett közlék.”

Ebből Pápán is van több és bizony ezek is alkalmasak voltak a rögtönzött közelharc végrehajtására a házfalaknak dőlve akkor, ha az a bizonyos Hölgy ráállt arra, hogy a kiéhezett katona ilyen irányú étvágyát csillapítsa. Ilyenkor fontos volt a tapintóérzékre ügyelni,(lukérzéknek is szokás mondani) hiszen a fény csak annyi volt, ami jótékonyan megvilágítva, de mégis takarja a küzdő feleket. A forgalom sem volt akkora ezekben a Közlékben, de ha valaki éppen arra járt, legfeljebb biztatta őket, vagy valami ocsmányságot szólt feléjük.

   A tisztelt olvasó most biztosan megfogalmazza magában a kérdést, hogy a visszaemlékezés írója miképpen szerzett tudomást ezekről az eseményekről.

 A klasszikus szlogennel felelek erre:

 

„ÚRIEMBER EZEKRŐL NEM BESZÉL!”

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2019. 01. 23. szerda Délután 14:25

 

Szerkesztés dátuma: szerda, 2019. január 23. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 129


   


Tetszik 1 Nagy Bálint kedveli
Nagy Bálint