EGY KIS HUMOROS EPIZÓD
A BAKONYSZENTKIRÁLYI BÚCSÚK TÖRTÉNETÉBŐL.
Apai és Anyai ágon egyaránt kiterjedt famíliával rendelkeztünk. Apai ágon Vanyolai felmenőink vannak, Édesanyám révén pedig Veszprémvarsányból volt népes a rokonság, hiszen Ő onnan jött ide férjhez Bakonyszentkirályra Édesapámhoz. Azon kívül volt egy katonabarátja Szabó Imre bácsi Bakonyszentlászlón, akinek a családja is rendszeresen eljött a búcsúba hozzánk, mi pedig viszont, mikor náluk volt ugyanez. Természetesen egy sztori itt is történetemhez kívánkozik. Remélem, senki nem fog érte megharagudni, mert valóban megtörtént. Édesanyám legfiatalabb testvére Bognár Imre Nagybátyám (sajnos pár éve elhunyt) katonaként határőr minőségben Hercegszántón szolgált akkor, mikor eléggé feszült volt a helyzet Jugoszláviával Tito alatt. Ekkor használták a „Tito a láncos kutya” titulust is. Lényeg a lényeg, katonaideje alatt ismerkedett meg egy csinos helybéli lánnyal, Major Ilonával, akit aztán el is vett feleségül leszerelése után. A fiatalasszony, amikor első alkalommal jött át hozzánk Imre bátyámmal, Édesapám időben észrevette Őket a konyhaajtóból, mikor beléptek az utcáról nyíló kapun az udvarra. Azt mondta, a már ott lévő vendégeknek, hogy egy kicsit megtréfálják az ifjú asszonykát. Mikor odaértek a nyitott folyosóra, jó hangosan ezt mondta:
„Siessetek az evéssel, mert jönnek a Varsányiak és mindent megesznek!” – azzal már nyitotta is ki az ajtót előttük. Ilonka néném halvány arccal mutatkozott be azoknak, akiket nem ismert és egész idő alatt szótlan volt, szinte semmit nem fogadott el mondván, hogy nem éhes. Pedig minden alkalommal, most is volt saját nevelésű szárnyasokból nagyon finom, aranyló fényű húsleves, főtt és sült és rántott húsok, sült libák, kacsák, fasírtok, házi savanyúság, sütemény, krumpli köret és rizs is, amit egyébként mi ritkán szoktunk enni a családban, legtöbbször csak tejberizsként. A tortáról nem is beszélve, mert Édesanyám azt is minden alkalommal sütött nem is egyet. Akkor még volt házi termelésű borocskánk is és szintén házilag, kis tételben, Édesanyám által tűzhelyen főzött pálinka és ebből készült likőr. Jóval később, egy másik alkalommal derült ki, hogy Ilonka néném azt hitte, Édesapám komolyan mondta akkor, hogy mindent megesznek a Varsányiak, azért nem fogadott el semmit. Elnevette magát mikor megtudta, hogy az új vendégeket szokták így megtréfálni, mindig az aktuális helyről érkezett település nevét mondva, de természetesen nem komolyan gondolták sohasem.
Azok, akik ismerik a családunkat, ismerősök, idegenek egyaránt tudják, hogy milyen vendégszerető volt Édesanyám és Édesapám még a váratlanul érkezőkkel szemben is.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2020. 04. 28. Kedd Délelőtt 9:00
