REGGELI TORNA A KATONASÁGNÁL.
Ezzel eddig még nem foglalkoztam önálló írásban, csak érintőlegesen.
1968. december 13 – án szereltem le Pápán a Tényleges katonai szolgálatomból, 2 év és 20 nap elteltével. Akkor még ennyi volt a letöltendő idő, illetve a 20 nap az pluszként jött hozzá az ismert Csehszlovákiai események miatt, ami most nem tisztem a vele való foglalkozás.
A mai fiatalok már nem tudják, hogy mi az a kötelező Haza szolgálata, hiszen úgynevezett „Tényleges katonai idő” már nem létezik, csak valamilyen létszámú hivatásos állományú seregünk van. Az „én időmben”, hogy a magam példájánál maradjak, már kötelezően 18 éves kortól történt a bevonulás előtti „sorozás”, ahol az orvosi és fizikai alkalmassági vizsgálatot követően egy bizonyos idő elteltével hozta a Posta a katonai behívóparancsot, aztán megkezdődhetett az újonckiképzés. Az én esetemben márciusban töltöttem be a 18 évemet, november 24 – én pedig már Veszprémből, zuhogó esőben szállított egy ponyvás teherautó sorstársaimmal együtt Pápára a Reptérre az RT – 10 – es Körlet elé. Erről már több írásomban is szóltam, éppen ezért most kimondottan a címben jelzett témával szeretnék foglalkozni.
Mint tudjuk, akik letöltöttük az időnket, hogy nem csak alaki foglalkozások, elméleti, tanteremben lévő okítások és 24 órás szolgálati kötelezettségeink voltak, a mit a Harcállásponton töltöttünk, hanem a fizikum fenntartása érdekében minden napra el volt rendelve az úgynevezett reggeli torna a Körletekben lévő állomány részére Télen – Nyáron, hóban - sárban egyaránt. Természetesen ez csak elméletben volt így, mert az „öreg katonák” az ébresztő után ugyanúgy húzták tovább a lóbőrt egy ideig, hacsak valaki az elöljárók közül éppen arra nem tévedt, de akkor is kelletlenül kászálódtak ki az ágyaikból.
Ezt követően az épületen kívül kellett gyülekezni, majd felkészülni a reggeli tornára. Nálunk akkoriban kimerült ez a gyakorlat a futásból, mert azt mondták, így is eléggé meg vannak mozgatva a testrészek. Ez legtöbbször valamelyik rajparancsnok (nálunk az RT- 10 – nél váltásparancsnoknak hívták, de ugyanazt jelentette) vezetésével történt, de elfordult, hogy valamelyik törzsőrmester, akinek felsőbb fokú iskolái előtt 1 évre be kellett vonulni valamelyik alakulathoz, volt kijelölve az újoncokkal történő reggeli foglalkozásra.
Voltak közöttünk természetesen kissé nehézkesebben mozgó sorstársak, akinek kínszenvedés volt ez a művelet, de ez alól nem volt kibúvó, ha kullogva is, de menni kellett. Világéletemben, ez az ifjúkoromra vonatkozik, soha nem okozott ez problémát, mert futni, távol és magas ugrani, kötelet és rudat mászni, szekrényt ugrani kiválóan tudtam, hisz nagyon sokáig az úgynevezett „versenysúlyom” 62 kg környékén mozgott, pedig rendszeresen soha nem sportoltam. Szégyellem, de kézen állni és bukfencezni nem igazán sikeredett. Ha azt vesszük, hogy alacsony emberke vagyok, nem is volt ez olyan rossz teljesítmény akkoriban. Futni meg kimondottan szerettem, éppen ezért ott loholtam a csapatot vezető mögött, bármennyire is igyekezett volna gyorsítani az ütemet. Mire visszaértünk a Körlet elé az élbolyból, mert menetközben nem lett bevárva senki, szinte kilométer választotta el az elsőket az utolsóktól.
Egy év elteltével aztán kineveztek újonc kiképzőnek és természetes volt, hogy nagyon sokszor vállalkoztam a reggelitorna vezetésére a fent leírt okok miatt. Persze azért időközönként lassítottam, mert az én újoncaim között is voltak kissé nehézkesebbek, mint például Németh Feri Barátom, Zirci földim, aki bizony 100 kg környékén mozgott akkoriban plusz és mínusz irányban és bizony nem éppen a futás tartozott a kedvencei közé. Mint a tűztől, az alaki foglalkozástól is szinte rettegett, de erről már másik írásomban írtam. Később is szerettem futkározni, későbbi 33 éves Zirci létem alatt, pedig akkoriban már régen nem tartoztam abba a súlycsoportba, mint a katonai szolgálatom során.
Most, mikor ezeket pötyögtetem a számítógépembe, belegondolok, hogy milyen régen volt és még ma is kellemes emlékeket ébreszt bennem, pedig ma már a 74. évemet járom itt Gyulán, az Alföld Gyöngyszemében.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2021. 06. 02. Szerda Délelőtt 10:55
A fotó csak illusztráció a történetemhez
