Nagy hibát követ el az a magyar, aki úgy vesz figyelembe az MTA háza tájáról származó kutatási anyagot, hogy tisztázza, szerzője zsidó-e, mert valamilyen okból a történelemhamisítás és a fityma hiánya a tapasztalatok szerint összefügg. Más kérdés persze, ha az illető nő. Ilyen esetben nem árt viszont a kutató életútját a lehetőségekhez képest megismerni, mert az is szolgálhat hitelességet érintő információkkal.
Itt van például ez a bizonyos Sándor Klára nevű MTA-s zsidó, aki valószínűleg Glatz Ferenctől is hallott valamit a lovas életmódtól meggörbült lábú, nőket, gyerekeket gyilkolászó ősmagyarságról. Ha igen, biztosan ez motiválhatta a rovásírás eredetéről írt cikkét is, merthogy egy olyan jött-ment barbár népnek, mint amelyről a Glatz Ferenc, az 1996-os kiadású A MAGYAROK KRÓNIKÁJÁNAK 9. oldalán írt, értelemszerűen nem rendelkezhetett saját nemzeti írással.
Íme egy derék hazafi munkája, egy derék (J++) tudósé, aki a nemzet történelmét hitelesen igyekszik feltárni; részlet dicső történelmi múltunkból Glatz Ferenc szavaival:
“A magyar embernek évszázadnyi időbe tellett, amíg a lovaglástól elgörbült lábával megtanulta az eke utáni egyenes testtartást, és leszokott arról, hogy gyönyörűségét lelje az asszonyok és a gyermekek lemészárlásában.”
Glatz Ferenc „A magyarok krónikája“ című munkájában
(Budapest 1996. 9. oldal.)
Ez a Glatz Ferenc nevű hülye zsidó (az MTA volt elnöke és az MTA tiszteletbeli tagja) nem tudta, hogy nomád népek nincsenek. Minden nép őrzi territóriumának határait, nem enged csak úgy területére be senkit. Aki pedig be tud menni más népek területére, az nem nomád, hanem hódító. Az élet minden számára kedvező teret igyekszik betölteni. Senkire sem vártak tehát csak úgy kövér fűvel nőtt legelők, odatévedő népekre várva.
http://www.nyest.hu/renhirek/sandor-klara-a-szekely-irasrol
Tehát Sándor Klára szerint a rovásírás sem nem magyar, sem nem rovás. Igaz, hogy rovásírás nem is lehet, mert olyan nincsen. Egy írás akkor rovásírás, ha fába, fára róják. Csak hát ezzel minden más ABC is így van. A székely-magyar rovásírás sem rovásabb, mint más írás. Még az is előfordulhat, hogy a rovásírás tényleg nem magyar írás, ahogyan Klára írja. Itt van például a föníciai ABC:
https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%B6n%C3%ADciai_%C3%A1b%C3%A9c%C3%A9
Az ABC 22 betűjéből 8 meg van a rovásírásban is. Lehet tehát a rovásírásunk föníciai írás is. Jó, tudom, nem hangtani egyezésekről van szó, de a türk rovásírásnál is így áll a helyzet, amelyet úton-útfélen a székely-magyar rovásírással rokonítanak. A türk rovásírás is 8 teljes alaki egyezést mutat a rovásírásunkkal:
https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%BCrk_rov%C3%A1s%C3%ADr%C3%A1s
Aztán itt vannak az ősgermán rúnák, pontosabban az idős Futhark rúnái. A 24 betűből 13 megtalálható a rovásírásban is. Itt is hagyjuk az hangtani egyezés hiányát, annak egyébként is számos oka lehet. Nincs ez még a nyelvészek körében sem oda-vissza letárgyalva. Viszont lehet jönni azzal, hogy a rovásírással egyező betűk hossztengelyükben fordítottak – kivéve azokat, amelyeknek hossztengelyük egyben a szimmetriatengelyük is. Ezeket a rovásírás betűinek latin neveivel tudom megnevezni: S, B, Sz, C, V, H, Ú, Zs. A többi fordított: R, Cs, aK, Ü, J.
Futhark rúnái:
https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%BAna%C3%ADr%C3%A1s
Ha a Sándor Klára valóban kutatott volna, ami feltételezi a kutatás tárgyával szembeni érdeklődést, akkor a germán rúnák rovásírással való egyezése mellett sem ment volna el. Hogy miért az 50%-os +1 betű egyezés oka, és hogy miért fordítottak kivétel nélkül az egyező betűk. Nos, vagy a germánok a magyaroktól, vagy a magyarok a germánoktól vetek át betűket. Illetve még egy ki nem zárható lehetőség is van: mind két nép, vagyis a germán és a magyar egy harmadik néptől vett át írásjeleket. Ez a lehetőséget az zárja ki, hogy a germánok tudtommal soha nem kerültek kapcsolatban a föníciaiakkal, így legfeljebb csak a magyarok ősei vehettek át jeleket a föníciaiaktól és csak úgy az ősgermánok az ősmagyaroktól. Ám a föniciai jelek iránya megegyezik a rovásírás jeleivel, ami arra vall, hogy a föníciaiak is balkezesek voltak. Egy lépssel közelebb tehát ahhoz az állításhoz, hogy a föníciát lakó nép(ek) egyben genetiaki rokonai is voltak a magyar népnek.
És mondja valaki, hogy nem a háttérhatalom egyengeti a zsidók útját, amikor ők annyira tudják, hol kell a dolgokba belepiszkálni, vagy belepiszkítani, ahogy fentről azt kérik. Még sok rováskutató sincsen tisztában a rovásírás jelentőségével, de egyes zsidók láthatóan igen.
A Futhark írásjeleinek fordított volta arról tanúskodik, hogy az átvett írásjeleket, vagy más jelentéssel bíró szimbólumokat a germánok megfordították, mivel ők jobb, míg az ősmagyarok inkább balkezesek voltak. Ki lehet próbálni, mennyire kényelmes egy bal kézre és jobbról balra való írásra tervezett betűt jobb kézzel balra tartó sorvezetéssel írni. Aki kipróbálta, az elhiszi, hogy a betűket kényelmesebb megfordítani, ha valaki kezet is vált. Ezt tették az ősgermánok.
Sándor Klára írásának elején már tisztázta magát, hogy nem szakértőként szólal meg: ,,Kétségtelen, hogy a szélsőjobboldali körök kifejezetten érdeklődnek a rovásírás iránt, de ez nem jelenti azt, hogy akit a rovásírás érdekel, azt feltétlenül soviniszta érzelmek motiválják.” Tipikus zsidó pszichológiai dobás. Persze dehogy mondja Sándor Klára, hogy a rovásírásnak a sovinizmussal kizárólagos kapcsolata van, elég, ha a két fogalom a cikkét olvasó fejében egy helyre kerül. Legyen egy pici egyenlőségjel a kettő között, aztán majd az lesz nagyobb is, más helyzetekben. Lényeg, hogy meg lett adva az alaphang egy szakértőinek eladott, rovásírás jelentőségét csökkenteni hivatott, vagy azt lejáratni akaró eszmefuttatásnak. Ám amit a továbbiakban ír, azt nagyon is ajánlanám a rovásírás kutatóinak:
,,Ma a rovásírás népszerűsítésével az a fő probléma, hogy lényegében csak a betűk tanítására terjed ki, és nem terjed ki sem az írás egyéb jellemzőire, sem a kulturális háttérre.”
Ezzel bizony Klára rúgott egy gólt a nemzeti kapuba. Nem is kicsit és ráadásul megérdemelten kaptuk. Mert pontosan erről van szó, hogy a nacionalista mederbe terelt rovásírást a művelői nem is akarták többnek használni, mint néhány szót leírni egy képeslapra, vagy pólóra. Ez kell a zsidónak.
Csak semmi rovásírás. Amit pedig nem lehet meg nem akadályozni, az menjen csak bóvlinak. Mert azt azért még a nem túl magasan képzett rovásírást művelők között is tudni kellene, hogy a rovásírás mérhetetlen távolságra maradt le a beszélt magyar nyelv fejlődésétől. Az István király korában leamortizált írás szabályai nem alkalmasak a mai beszélt nyelv írásos rögzítésére, a kor követelményeinek szintjén. Csak bóvlinak jó. Ezért lenne egy javaslatom, költői gatyába rázva: emeld fel az írást, hogy felemelkedhess általa. Hogy ne azzal jöjjenek más népek, hogy a magyar egy nomád gyökerű nép, aki még írni sem tudott.
,,A betűk formája szögletes, ám ez nem igazán az írás jellemzője: minden betű, amit kőbe vésnek, fába faragnak, szögletes – amint papíron kezdik használni, a betűk gömbölyödni kezdenek.”
Ugyan mitől? Azt a betűt, amelyet szögletesen rónak a fába, azt azért teszik, mert a betű alakja eredetileg is szögletes. Vajon a latin betűk, ha fába rótták, gömbölyűbbek voltak? Aztán a rovásbetűk között is van gömbölyű. Ezeket a betűket tehát nem rótták fába, mert bicskával csak nem lehetett kerek betűt fába vésni: E, F, Ly, N, Ny, O, Ö/Ü ? Több esetben nem rótták, hanem írták és vésték a rovás betűit. Még nálunk is. Sándor Klára érvelése mögött a primitív, csak fába róni tudó nép képének megrajzolása. Vajon a héber írás kerekebb? Nem arról van szó, hogy éppen a héber (tehát az araboktól átvett) az, amelyet szinte kockákba zártak?
,,Lényegében a mai latin alapú helyesírást használják, szinte csak annyi különbséggel, hogy más a betűk alakja, és jobbról balra írják.”
Aki 24 évet jár oktatási intézménybe és nem tudja, hogy a helyesírás nyelvspecifikus, az ne akarjon más nemzetek írásaival sem foglalkozni. Ezt ajánlom Sándor Klárának. A magyar nyelvnek a magyar nyelvre jellemző és érvényes írási szabályai vannak.
,,Az egyértelmű, hogy a székely írás a jelenleg ismert formájában a 13. századnál korábban nem alakulhatott ki. Ezt mutatja, hogy a gy jele a djeléből alakult ki: a 13. század előtt ez a hang dzs-nek hangzott (ennek köszönhetően és az olasz helyesírás hatására alakult ki a latin írásban a gy jele).”
Vajon mi alapján következik, hogy a ”gy” a ”d”-ből alakult ki, és ebből miért vonható le az a további következtetés, hogy a rovásírás nem létezett a 13. század előtt? Az olasz helyesírás hatásáról pedig lehet, hogy csak Sándor Klára hallott. Hogy a századokkal ezelőtt miképpen ejtették ki a hangokat nálunk és máshol, azt már senki sem tudhatja. Hangminták nem maradtak fent a régi időkből sehol a világon, mert az erre alkalmas technológia még akkoriban nem létezett. De mit lehet erre mondani:
,,Ahol használják, ott mindig elsősorban műveltségük fitogtatására, annak jelzésére, hogy ők ezt az írást ismerik – gyakorlati célokra nem”
Ha már valaki képes az írás jelentőségét felismerni, az meg is tudja tanulni. Még is, Klára, te meddig tanulnál meg 20-30 betűt? Úgy gondolod, hogy te évekig nyögted a magyar írásjelek megismerését, akkor másnak csak tovább tarthatott? Olvasni nehezebb megtanulni, mert az olvasás a szavak és mondatok alakjainak (szó szerint) meg- és felismeréséből áll. Beszélni megtanulni sokkal nehezebb, mint egy már megtanult nyelvet írni.
Ha már a zsidók jelentős energiát pazaroltak egy olyan ,,primitív” nép múltjának megismerésére, és elemzésére, mint a magyar, úgy illik, hogy ezt viszonozni is kellene. Legalább dióhéjban. Azért sem bővebben, mert én az elején kihangsúlyozom, nem kutattam a zsidók történetét kellően, mint Shlomo Sand, aki úgy találta, hogy a zsidó népet úgy alkották meg. Nos, az én verzióm a következő.
A zsidók egyenes folytatásai a kaldeusoknak, akik szintén nem nép voltak, hanem nép réteg, pontosabban és vélhetően a sumer arisztokrácia lehetett. Ők a saját népükhöz kötődtek politikailag, kulturálisan, gazdaságilag. Vagyis minden oldalról, ezért nacionalisták voltak a mai cionista szóhasználat szerint. Aztán jött (vagy már volt is) egy azóta rejtélyesé vált hatalom, aki elhatározta, hogy globális szinten egyesíti a népeket. Nem siette el, a jó munkához idő kell. Viszont tudta, hogyan kell csinálni.
Nem háborút indított, hogy abban behódoltassa a népeket, mert az erős nemzeti kötődésű arisztokráciák folyamatos erő alkalmazásával tették volna lehetővé a nagy kohéziót, és úgy járt volna a nagy mű, hogy nagy romhalmazzá vált volna, ahogyan általában a birodalmak szokták. Ez a hatalom kitalálta a cionista vallást, amely szakított az addigi vallások ”világ egyenlő Istennel” formulájával és ketté osztotta világképében a világot teremtőre és teremtettre. Kormányzókra és kormányzottakra. Erényesekre és bűnösökre. És tett róla, hogy anyagi előny legyen az új valláshoz tartozni. Ez a vallás lett a cionizmus és annak a kormányzottakra alkalmazott változata a kereszténység. És az új vallásban csak egy kiválasztott nép lett. Azért kellett az ősi valláson változtatni, hogy egy nép kitüntethető legyen a többi között és azt a népet a többi fölé lehessen helyezni. Ezt a népet nevezik zsidónak. Nincsenek génjei. Minden zsidó ahhoz a nációhoz tartozik, amelyben él. Ezért nem kellett – de nem is tudott volna – a zsidónak beszivárognia az által ,,megfertőzött” vezetők közé, mert mindig is ott volt. A zsidó valódi jelentése: internacionalista, vagy globális arisztokrácia. Nincsen ennél jobb. A helyik arisztokráciákból gyúrták őket össze és saját nácizmusuk tudata az, ami segít nekik figyelmen kívül hagyni valódi népük érdekeit és követni ,,vezetőiket”, akikről valójában azt sem tudják, kicsoda. Csak azt tudják, hogy a lokális nacionalizmust üldözniük kell a globális nacionalizmus érdekében. Támadni mindent, ami nemzeti, mert az a globális szint létét veszélyezteti. Így tett Sándor Klára is a rovásírással. De a zsidók egy dologban nagyon tévednek. Abban, hogy azt hiszik, hogy ez a dolog hosszú távon működni fog. A háttérhatalom felfogásában történt a jelek szerint elmozdulás. Nem akarja a nemzeteket egy nagyobb társadalmi formulának alárendelni, hanem olyan civilizációt készül építeni, amely öntudatos és szuverenitásukban ép nemzetekből áll. Azért nem túlzás a zsidóktól, hogy azt állítják magukról, hogy ők kiválasztottak. Azok, de nem kiválasztott nép, a háttérhatalom által a nemzetárulókból néppé összegereblyézett degenerált személyiségű lények gyüjteménye. A rendszerváltás előtti évben gyakran külföldre járó ilyen-olyan magyar küldöttek egyik tagja arra panaszkodott, hogy nyugaton sajátos hozzállással bántak velük, és hogy akkkor megdicsérték őket, ha nem ették le magukat, Ez a nyugatias lenézés sajátos megnyilvánulása volt. De az igazságé is, hiszen egymás között nem zsidó testvérek voltak, hanem egymást nemzeti alapon szortírozták.
Meggyőződésem szerint a vízöntő korának kezdete egyben a zsidók, a cionizmus vége is lesz. Vannak jelek. Amikor Rogán Antall a kipáját huszár-egyenruhára cseréli, azt már jelnek is lehet tekinteni.
Sándor Kláráról annyit, hogy 24 évesen diplomázott és fiatalon már tanszéken tanított. Van-e értelme a tudomány tekintélyének ártáson kívül, hogy valaki úgy tanítson, hogy ki se szagol a gyakorlatba, hanem szinte a padból megy a katedrára? Nem lenne praktikusabb, ha Sándor Klára tanárainak Klára számára tartott előadását felvették volna, majd Klára hallgatóinak visszajátszák? Egy nemzetnek ártó, de a nemzet pénzéből élő zsidó egy életen át tartó fizetését spórolhatná meg az állam.
https://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A1ndor_Kl%C3%A1ra
De vajon mit tanított, ami az övé volt és nem úgy tanították neki? Nagyon valószínű, hogy a gyors pályafutás ára az ,,erő sötét oldalának” szolgálata. Mert indíttatása, sem képessége nem volt meg ahhoz, hogy a rovásírásról kutatói szinten bármit is írjon. Az pedig már csak természetes, hogy a Klára valamikor SZDSZ-es volt.
U.i.
Ezúttal nem módosításról van szó. Megérne szerintem egy külön írást ez, amiről írok, de annyira ide tartozik még, hogy inkább rövidre fogva előadom.
Nos Sándor Klára írásában feltűnt a rovás "gy" betű átmagyarázása. Írtam korábban itt aa blogon ennek a betűnek a jelentéséről. Ez a betű a magyar hiedelemvilágban az egyszerre az Isten és az ember célképét is szimbólizálja. Egyszerűen nem fért a fejembe, miért a "gy" betűbe akadt bele Klárika keze, amikor a ilyen alapon a rovás minden betűjét meg lehetett volna valaminek magyarázni. Nos, éppen a "gy" betű jelentése az, ami mellett egy zsidó nem mehetett volna el. Nem ment. De éppen azért, mert annyira nem tudott Sándor Klára elmeni e betű mellett, engem csak igazol és megerősít abban a hitben, hogy amit a rovás "gy" betűről írtam az Isten és az ember jővőképe kapcsán, az igaz.
Sándor Klára szinte tiniként lett egyetemi előadó, de azóta ez a ,,zsidó tehetség" mivel rukkolt még elő a rovásírás gyalázásán kívül? Úgy tűnik, hogy zsidóként a rovásírás a specialitása, mert más témában nem eresztett meg hasonló eszmefuttatást. Viszont a Jobbik esetén okulva erősen kétséges, hogy zsidó képes-e hitelesen, objektívan viszonyulni a rovásíráshoz. A Jobbik nem véletlenül tűzte a zászlójára a kettős kersztet. Ez ugyanis torzított formája a rovás "gy" betűnek, amely egyenlő hosszúságú vízszintes szárakkal rendelkezik. Aztán Hosszú Gáborék ,,rováscsaládjáról" szóló elmélet is bizoníytja, hogy zsidót nem szabad a becses magyar írás közelébe engedni. Mertha a zsidó mindenbe belerondított, ami magyar, miért a rovás lett volna, lenne a kivétel?
