 |
|
Debreceni Zoltán - Gyönyörű tavasz...
A Nap sugarai táncolnak a reggeli harmatban,
mint apró gyémántok a fűszálakon.
Az ég kékje öleli át a földet,
mint egy végtelen szerelem.
A madarak dalolnak a lombok között,
szerenádot zengve a hajnalnak.
A virágok kinyitják szirmaikat,
és a szél halkan susog a fák között.
Egy új nap köszönt ránk, reményt és lehetőséget hozva.
Sétáljunk ki boldogan a zöldellő mezőre és hagyjuk,
hogy a nap mosolyogjon az arcukra.
Kisvejke: 2013.04.25
|
Debreceni Zoltán - Utálom a halált...
Istenem úgy utálom a halált
én örökké szeretnék élni.
Sokszor megkérdezem magamtól
az emberi létnek
miért van vége?
Pedig úgy szeretem az életet
mint madár a meleg nyarat.
Keserű a szívem mikor az emberek meghalnak.
Istenem szüntesd meg a halált,
legyen már a halálnak vége.
Mert én nem szeretnék meghalni,
már örökké szeretnék élni.
Szerettem volna 120-éves korában
borral köszönteni a drága jó apámat,
Édesanyám ölébe rakni 120-éves születésnapján
az összes mezei virágot.
Örökre szeretni, vigyázni kellene őket,
akik nekünk életet adtak,
úgy mint a legdrágább gyémántot.
Meg kellene velük ismerni az egész világot.
Istenem de jó lenne ha az óhajtásom
egyszer valóra válna.
Akkor mindenki boldogan örökké élne,
egy ember se gondolna soha a gonosz halálra.
Kisvejke. 2016.04.27.
