KOVÁCS PÁLÉK

 KÖRTEFÁJA.

Kovács Pálék udvarába,

Áll egy öreg, vén körtefa.

Egy ága virágot himbál,

Másik felére varju száll.

Egyik ága dús lombjával

Kikeletnek hirdetője,

A másik meg szép álmoknak

Őszbesíró temetője.

Valamikor itt alatta

Én is nagyon boldog voltam.

Valakitől – jaj de rég volt –

Május – éjjel csókot kaptam.

Kiszárad a vén körtefa

Lombja hervad, tűnik árnya.

Fülemüle nem zeng itt már,

Csak a varju mondja, hogy: kár.

Nagy Bálint

Bakonyszentkirály, 1955