ÉJJEL A CSESZNEKI
VÁR ALATT
Szép, csodás tűzszemekkel jött felém,
Akác borongott, lágyan sírt a szél.
Halk remegés érzett forró mellén,
Susogni kezdett minden falevél.
Egy szál akácvirággal kezében,
Ringó, szép testtel lépett tétován.
Szívem kigyúlt, fellobbant a vérem,
Játszott az éj halk szellő – orgonán.
Megálltam ott… forrón Őt kívántam.
-a Hold mindent ezüstfénnyel takart –
S mintha lett volna édes álomban,
Rám mosolygott s szelíden elsuhant.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály