SCHOBERT NORBERT SOK EMBERT
FELKAVARÓ VIDEÓJÁRA REAGÁLVA.
KEDVES BARÁTAIM ÉS ISMERŐSEIM!
Akik személyesen ismernek, mások pedig csak írásaim alapján, azok tudják, hogy világéletemben nőpárti voltam. Természetes volt az is, hogy felháborodtam Schobert Norbert álláspontján, amiket videójában kifejtett és ezzel nagyon sok Hölgyet, de Urat is megsértett szerte a Hazában. Nem tisztem az élelmezés és fogyasztás terén elért sikereivel, vagy sikertelenségeivel foglalkozni, mert ehhez nem értek. Azt szoktam mondani baráti körben, hogy amihez nem értek, abba nem kontárkodom bele. A verseim és prózáim kapcsán is csak annyit, hogy ehhez talán konyítok valamicskét. Az olvasóra van bízva, hogy eldöntse, van benne érték, vagy felejthető az egész. Természetes volt, hogy valamilyen szinten reagálnom kell nekem is erre, aki nem vagyok olyan ismert, mint ahogyan a videó megjelenése után sokan megszólaltak már a művészi és celeb világban. Magam is egy régebbi írásomat szedtem elő, amely szerintem megüti azt a mértéket, amelyet még a Facebookos rendszer sem talál sértőnek, esetleg pornografikusnak, hogy letiltson majd. Ha jól emlékszem, itt még nem is került megosztásra. Vállalom a kockázatot, mert ebben az írásomban őszintén leírtam azt, hogy mi a véleményem ezzel a témával kapcsolatban. Kritikatűrő ember vagyok, bármilyen reagálás is érkezik majd az írásomhoz. Az írásom majdnem 15 évvel ezelőtt született még Zirci létem alatt 2005. 12. 17 – én:
„GYÖNYÖRŰ NŐK DÍCSÉRETE
Halljátok szavaimat Ti Férfiak, akik szerettek szép nők körül legyeskedni. Szerettek szoknyákat fellebbentve, bugyik lehúzását megkísérelni. Szeretitek azokat a domborodó popsikat meglapogatni a legváratlanabb pillanatban, amikor a nő védekezésre képtelen állapotban van. Mit tegyen szegény férfiember akkor, amikor előtte megy egy ringó csípőjű szépasszony? Úgy mozgatja azokat a csodálatosan kívánatos hátsó fertályát, amitől minden rendes férfiember fegyverzete azonnal haptákba vágja magát. Mit tegyen akkor, ha csak nézheti, hozzá nem nyúlhat, nem birtokolhatja? Hát bizony akkor marad a jól bevált klasszikus megoldás, az alsó madárfogással való örömszerzés. Igaz, ez csak pótlék, de hát a semminél ez is jobb Kedves Barátaim.
Szépasszonyok! Gyönyörű testű Szépasszonyok!
Mit adhattok Ti minékünk, gyarló férfiaknak? Bizony sok mindent, ha jól belegondolunk. Csókos ajkaitokat, azokat a mézédes szátokat tudjátok olyan odaadással nyújtani, hogy attól már feltámad minden porcikánk. Ahogy a kutakodó nyelveteket betoljátok és ott izgalmas mozgásba, kezditek, már attól izgalmi állapotba kerülünk. Hozzánk simultok azokkal az igéző, formás testetekkel. Melleitek halma mereven belénk nyomódik lándzsaként, ettől aztán az izgalmi állapot az egekig szökkenhet.
Izgató testetek ruhán keresztül is úgy tüzel, hogy a vetkőzés meggyorsítása azonnal megkezdődik. Kezeink kibontanak benneteket a ruháitok börtönéből. Mikor már ott áltok előttünk úgy, ahogyan a Teremtő alkotott Benneteket valami csodálatos, ami a szemünk elé tárul. Vakítóan fehér, vagy nap barnította bőrötök illatosan, igézően ragyog a sejtelmes megvilágításban. A szemünket nem tudjuk levenni mindarról a szépségről, ami szemünk előtt ragyog. Festő ecsetje nem tudna szebbet, kívánatosabbat a vászonra festeni, mint a nő, aki ott áll előttünk a maga gyönyörűségében karcsún, vagy teltebben, de mindig kívánatosan. Balga férfinép az, aki nem tudja értékelni ezt a természetes szépséget. Mindegyik nőben megvan az a természetes szépség, amivel le tud bennünket venni a lábunkról úgy, hogy ott heverjünk a kábulattól letaglózva előttük.
Ragyogó, csillogó szemeik ragyognak mikor ránk, néznek. Orruk akár pisze, vagy kicsit markánsabb is, nem számít. Mindegyiknek meg van a maga bája és szépsége. A hosszú hullámos hajzuhatag, vagy a kissé fiúsra levágott frizura is mind – mind úgy lobog előttünk, ahogyan a fejecskéjüket dacosan felvetik, hogy az is nagyon pikáns tud lenni. A haj színének sincs jelentősége, mert minden nő haja gyönyörű. Fülecskéjük odasimul a fejükhöz, vagy akár kissé széjjelebb tárja kagylócskáját a világra, nem számít. Belekóstolunk és megharapdáljuk akármilyen is a mérete, mert ez is az ő szépségüknek a bájos kelléke.
Férfi Barátaim! Ugye hogy az eddigiek alapján már Ti sem bírtok magatokkal, odaképzelitek férfiúi mivoltotokat a csodálatos ruhátlan nők mellé. Birtokolni szeretnétek mindazt a csodát, amely elétek tárul. Bele szeretnétek kóstolni, hisz ez a természetes az egészséges szexszualitású férfiembernél mindenkor. Persze csak akkor, ha még működnek a rugók ott alul a combjaitok között. A baj ott kezdődik, amikor már csak a szemnek tetsző dolog a nő, de hála a jó Istennek, az még odébb van remélhetőleg minél messzebb.
Drága Szép Nők! Csodálatos Kedveseink!
Ti vagytok azok a csodák, akikért hajlandóak lennénk még háborút is viselni, mint hajdanában az ókori történelemben. Szépek és kívánatosak Vagytok, ahogyan karcsú, vagy kissé izmosabb nyakatokat csókra nyújtjátok, hogy ezt se felejtsük majd ki akkor, amikor csókjainkkal illetjük hosszan a testeteket. Minden nő gyönyörű, mert megvan benne az a szépség és báj, ami vonzóvá teszi őket akkor, amikor el akarnak bennünket csábítani.
Csodás emlők, drága, szemnek és szájnak is ingerlően kívánatos dombocskák!
Ott díszelegtek büszkén feszítve nagyságtoknak megfelelően, előremeredve, várva a szomjas ajkaink érintését. A kicsinek és teltebbnek egyaránt megvan az a kívánatos bája, amellyel odavonzza a tekintetünket még ruhán keresztül is. Ruha nélkül meg még szebb, kívánatosabb, csodálatosabb. A költők ezt már rég megénekelték, sőt, Salamon király is elmondta az Énekek – Énekében. Nála szebben mi sem tudnánk őket dicsérni.
Azt mondják, hogy a női has is olyan a férfiembernek, amelyik vonzza a tekinteteket, mert hívogat. Szinte felkínálja magát homorúságában, vagy teltebben, domborúan, mégis ingerlően, mintha ezt mondaná. „Gyertek Édeseim, én vagyok az előcsarnoka az élvezeteknek! Gyertek, és én megmutatom a gyönyörbarlang felé vezető utat!” Barátaim! Figyeltétek már a hölgyeitek kívánatos pociját? Ha igen, akkor tudjátok, hogy az is valami csodálatos, mint a többi porcikája, amiről eddig beszéltünk. Mind arra való, hogy nekünk örömet, gyönyörűséget adjon.
Női combok, csodálatos szoborszerű gyönyörűségek! Olyan szépek vagytok, ahogyan tartjátok azt a csodát, aminek nő a neve. Hosszabbak és karcsúbbak, rövidebbek és izmosabbak, nem számít. Mindkettő olyan szép, hogy nem kell a fejünket törni, azon hogy melyiket válasszuk, ha arra kerül a sor. Gyönyörűség és szépség az ívekben van, ahogyan tudnak hozzánk, ránk simulni, felkínálni magukat nekünk. Amikor két női combocska ránk fonódik, körülöleli gyarló férfitestünket, ez valami csoda. Csoda, de olyan csoda, amelyhez foghatót sehol nem találni.
Drága Barátaim! Lépjetek kicsit hátrébb, úgy gusztáljátok tovább a Kedvest. Nézzétek jól körbe, elölről és hátulról egyaránt. Szólítsátok fel, hogy járjon előttetek kicsit, hogy ott rengjen a csípője előtettek. Azok a telt, vagy karcsúbb popóformák olyan izgatóak tudnak lenni a maguk kerekdedségükben, amely felajzza a már eddig is feszülő fegyvereiteket, ami már talán csillogó hegyével kívánkozik a gyönyörök völgyébe, ahova kalauzunk is odairányít majd bennünket. Nekem a női hátsó olyan látványt jelent, hogy azonnal csókra nyílik a szám, ha meglátom, Amikor ott mozog előttem, és ingerlően kelleti magát a pompás darab, attól már nagyon izgatott vagyok. Csókolni és nyalogatni szeretném azonnal, mohó ajkaimmal eloltania azt a tüzet, amely már nagyon izzik bennem. Eloltani, vagy felfokoznia vágyamat, vágyainkat úgy, hogy beteljesüljön majd hosszú élvezetek közepette.
Férfitársaim! A gyönyörök kertje, a gyönyörök csodálatos barlangja, élvezeteink tetőfokának színhelye. Minő csodálatosan szép és kívánatos kis rejteke a Kedvesünknek. Van, akinek csodálatos őserdő közepén, másoknak ritkásabb kis liget között, van, akinek pedig fazonra igazított kertecske közepén rejtezik, vagy teljesen csupaszon mutatja meg magát. Ott illatozik rejtőzködve vagy szabadon, de mindenképpen vágyakozva és várakozva mireánk. Várva és vágyva bennünket, a fegyverünket hogy majd a végsőkig csiholt vágyainkat beteljesítse és felröpítsen bennünket a mennyei magaslatokba.
Gyönyörű kis redők takarják az illatos kis hasadékot, amely rejtőzködik a szemünk elől. Mikor széthúzzuk a kis függönyt, elénk tárul mosolyogva, csillogóan vágyakozva az a gyönyörűség, amelyért mindent megadnánk mi, gyarló férfiak. Ott csillog, ott vágyakozik, ott várakozik ránk az a gyönyörűség, amelyet nem lehet igazából szavakkal kifejezni. A gyönyörök gyönyöre, élvezeteink színhelye, megvalósítója, közös élvezeteink csodálatos hasadéka. Édes mézecskéje, illata megbabonáz, megigéz bennünket. Várja már, hogy mohó ajkunkkal belecsókoljunk, elvárja, hogy kényeztessük, hogy nyaljuk a kis csodálatos rügyecskéjét ott felül a sarokban. Elvárja, hogy izgassuk a nyelvünkkel. Kívánja a csókunkat, kívánja a nyelvünk hosszantartó játékát, amely elvezet az élvezés magas hőfokú hullámzásáig.
Kedves Barátaim!
Ugye milyen csodálatosak ezek a dolgok? Ugye mennyire szeretnénk ilyenkor a gyönyör barlangocska mélyére hatolni, ott útra kelve élvezeteket szerezni és nyújtani. Ez azonban már egy másik történet, hisz most csak a Gyönyörű nők Dicséretét szerettem volna kihangsúlyozni…
Zirc. 2005. 12. 17”
Bízom benne, hogy aki veszi majd a fáradtságot és végigolvassa az írásomat, nem fog elítélni érte, hiszen a szándékom nem ez volt akkor sem és most is vállalom minden sorát, mondatát. Ezzel szeretnék üzenni az illető, számomra nem úriembernek, aki a szememben most már szétzúzott minden, vele kapcsolatos eddigi pozitív véleményemet.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2020. 01. 23. Csütörtök Délelőtt 10:20
