STOROSHEVOJE
Storoshevoje véres erdejében
Harcát napokig állta az üteg.
Ajkak némultak el – ömlött a vér,
A földet pirosra festette meg.
Fák tetején fent ember – cafatok-
Ágyuk nyögtek, gránát, bomba hullott.
Reszketett minden talpalatnyi föld,
Szétömölve járt a poklok pokla.
Véresen dőlt az ágyúkerékre
Haló honvéd – s anyját sóhajtotta.
Leszakadva láttam véres fejet
S egy kézfej a levegőből esett.
Elveszett majdnem mind a hős tüzér,
Kezelő az ágyúnál alig volt.
De az ütegnek győzni kellett, mert
Egy tüzérszív száz helyett dobogott.
-Az ütegből mi, akik még élünk,
Storoshevoje sose feledünk.
Nagy Bálint
A Donparton 1943. Január 5. Nagy Bálint és Szabó Pál