 |
|
Debreceni Zoltán - Gyönyörű tavasz...
A Nap sugarai táncolnak a reggeli harmatban,
mint apró gyémántok a fűszálakon.
Az ég kékje öleli át a földet,
mint egy végtelen szerelem.
A madarak dalolnak a lombok között,
szerenádot zengve a hajnalnak.
A virágok kinyitják szirmaikat,
és a szél halkan susog a fák között.
Egy új nap köszönt ránk, reményt és lehetőséget hozva.
Sétáljunk ki boldogan a zöldellő mezőre és hagyjuk,
hogy a nap mosolyogjon az arcukra.
Kisvejke: 2013.04.25
 |
Debreceni Zoltán versíró, Kisvejke
Debreceni Zoltán - Egy sors verte ember...
Mosolyog egy sors verte ember aki felett elszálltak az évek.
Az arcára barázdát rajzoltak a sok sok szenvedések.
Nem csak az arcra hanem a szív közepére.
Mégis mosolyogni tud a rossz emberekre.
Ó, ha tudnák mit élt át egy verséért,
sokáig nem nézethetett rá a nap.
Mert a nap nem láthatja a cella belsejét.
Komorak a szürke vérrel festett falak.
Nehezen csúsznak le a torkodon
a keserű falatok.
Lassan telnek az éjszakák,
lassan telnek a nappalok.
Csörögnek a rácsok, rohannak feléd a pofonok.
Úgy érzed kiverik a lelked tovább már nem bírod.
Ha kijössz mosolyogva teszed a dolgodat
elfelejted a kegyetlen kínokat.
Álmodban még sokáig csörög a kezeden a bilincs.
Néhány napig utána semmi kedved nincs.
Belehajtod a kezedbe a kopaszodó fejedet,
hogy ne lássa senki a könnyező a szemedet.
