Egyedül bolyongok a hüvös éjszakába.
Búsan sóhajtozik az én szívem tája.
Mosolygok, pedig sírni volna kedvem.
Istenem csak te tudod, mennyit kell szenvednem.
Ismeretlen gyere csókold meg a számat.
Bejárom veled utána a puszta rónaságot.
Nem alusszuk el a rövid életünket.
Átöleljük egymást a puszta közepébe.
Megfogom a kezed nem engedem el soha.
Ha nekem adod a szíved te szerelmes ostoba.
A kezedbe adom a bánatos szívemet.
Nem csak a szívemet az egész életemet.
Taníts meg szeretni, hűségesnek lenni.
Hogy ne tudjak rajtad kívül senkit sem szeretni.
Te legyél nekem örökké mindenem. ezen a világon.
Mert csak téged akarlak öletni gyönyörű virágom.
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
Debreceni Zoltán - Tavaszi Reggel...
A nap sugarai átölelik a mezőt, Virágok nyílnak, mint gyémántok a fűben.
A madarak dalolnak, a szél susog,
Tavasz reggelén minden életre kel.
A patak vize csobogva kanyarog,
a fák lombja zölden hullámzik a szélben.
A természet mosolyogva boldogan ébred,
Tavasz reggelén minden életre kel.
Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok...
Csillagok ragyognak a sötét égen,
Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény.
Álmodunk, repülünk, mint madarak,
Szerelmünk szárnyán, messze, magasban.
Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre,
Ott vagyok én is, a Te nevedben.
A csillagok között, a végtelenben,
Szeretetünk örök, mint az idő.
És ha egyszer eljön a hajnal fénye,
Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre.
Mert mindig itt leszek, melletted állva,
Csillagok és álmok között, boldogan
Debreceni Zoltán: Tiszaparti szerelem |
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
Debreceni Zoltán - Szeretni kell...
Szép lassan meghalunk a létünk így múlik el.
De amíg élünk boldogan szeretni kell.
Vannak szomorú bánatos nappalok
Mikor úgy érezzük most belehalok.
De bármilyen nehéz, az úton menni kell tovább.
Szeretni és szeretni kell, hogy legyőzük a halált.
Debreceni Zoltán - Tavaszi Szerelem
Tavasz szellője halkan susog,
Virágok nyílnak, szívekben is lobog.
Két szerelmes szív találkozik a réten,
Csókjaik édesek, mint méz a méhnek.
A nap sugarai simogatják arcukat,
Kezüket összefonva sétálnak a határban.
A tavasz szerelemmel tölti meg a levegőt,
Mint a virágok illata, mely szétterjed a mezőn.
Őszinte szavak, lágy simogatások,
Együtt járják az élet útját, kéz a kézben.
Tavaszi szerelem, mint a friss hajnal harmata,
Örök emlékké válik, szívükben örökké marad.
.
Debreceni Zoltán - Vers Dombóvárról...
Dombóvár, te város a völgy mélyén,
Hol a múlt és jelen találkozik édesen.
A sok tavaid vígan mosolyognak
A várfalak között a történelem szavakban szólalnak.
A piactéren a zöldségárusok vidáman kínálják portékájukat,
A templomok harangjai szólnak, mint régi dalok.
A kis kávézók teraszain a kávé illata terjeng,
Míg a városi parkban a fák hűs árnyékot vetnek.
Dombóvár, te csendes és barátságos hely,
Ahol az emberek mosolyognak, és a nap mindig süt.
A régi házak homlokzatán a múlt idők emlékei,
És a város szívében a szeretet mindig él.
Dombóvár, te város, amit mindig szívünkbe zárunk,
Hol a múlt és jelen összefonódik, mint a folyók.
Legyen boldog minden napod, Dombóvár,
Mert te vagy az, ahol otthon vagyok, és mindig szeretlek.
Pocsajban a Téglavetőben.
Úgy is hívtak engem a falu árvája.
Éhesen korgó hassal,
jártam iskolába.
Cipőm lyukas volt,
a ruhámat télen,
a hideg szél átjárta.
Az öröm és a boldogság,
elkerült nagyon messzire.
Mert a szegény árvát még az sem szereti.
A szüleim elköltöztek tőlem,
a mennyekbe.
Engem egyedül hagytak itt,
a nagy szegénységben.
Egy nyári szép napon a szigeten sétáltam,
az éhségtől szédülten,
sóskát ettem a vad virágok között.
Akkor tájban a forgó is,
néhány hétre Pocsajba költözött.
Szegény árvaként akkor azt kívántam.
De jó lenne ott lenni,
a piactéren
a zenés mulatságban.
Vágytam a körhintára,
színes lóra
és a hajókára.
A cigány szomszédom ismerte jól
a keserű,árva életemet.
Tudta,hogy árva vagyok.
A szüleim a Jézuskához költöztek.
Ezért ha tehette megsimogatta,
mindig a bozontos fejemet.
A felesége mosolyogva a házukban hívott.
Zsírozott egy nagy szelet péki kenyeret.
Csodálkozva néztek rám,
a sok apró cigány gyerekek,
hogy milyen jó ízűen eszem,
a zsíros kenyeret.
A cigány szomszédom,
nem is oly sokára.
Elvitt a piactérre,
a zenés mulatságba.
Úgy tekintett rám,
mint saját gyerekére.
Felültetett többször a színes lóra,
és a hajókára.
Kaptam tőlük cukorkát,
fagyit és csokit is eleget.
De ami nekem legjobban hiányzott.
Kaptam tőlük,
szívből jövő sok-sok szeretetet.
Nem is felejtem el soha,
azt a gyönyörű délutánt.
Mikor együtt mulatott velem.
A jó szívű sok gyerekes,
kedves cigány család.
Biharkeresztes. Debreceni Zoltán író
Debreceni Zoltán múzsája Csajé
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
.
Vers írók.. Debreceni Zoltán Biharkeresztes
Vers írók... Debreceni Zoltán. DERECSKE
Debreceni Zoltán - Szeretni kell...
Szép lassan meghalunk a létünk így múlik el.
De amíg élünk boldogan szeretni kell.
Vannak szomorú bánatos nappalok
Mikor úgy érezzük most belehalok.
De bármilyen nehéz az úton menni kell tovább.
Szeretni és szeretni kell, hogy legyőzük a halált.
Hajdúbagos Debreceni Zoltán
Debreceni Zoltán - Csak azt akarom kérni
Csak azt akarom kérni,
ne szeresd már a másikat,
ha megtudod ígérni,
én akkor leszek boldogabb,
én azt akarom látni,
a szemeden,hogy értem ég,
és nem akarok várni,
egy életet a percekért.
Refr:
Mond,hogy az a másik szerelem,
ha volt is más volt nem ilyen,
és mond,hogy régen tovatűnt.
Mond,hogy velem más lesz az egész,
hogy erre nem jön feledés,
és jó,hogy újból szeretünk.
Csak azt akarom kérni,
hogy te szeress nagyon-nagyon,
mert nem akarok félni,
hogy mit hoz majd a holnapom,
Én azt akarom látni,
hogy boldogok az emberek,
hogy nem kell sokat várni,
és én is az leszek veled.
.
Debreceni Zoltán - Éhezes. ..