Egy nő

                    (Csajé) 

Ha naplót írnék ezt jegyezném fel:

- Mi volt ebben a nőben olyan mulatságos, 

olyan megvesztegetően és lefegyverzően jelentéklenen,

 hogy rögtön Ő rákellett figyelni, 

az értékes, szép, hangos és rikító nők között?
Valami volt benne, valami szótlan és sugárzó.
Az ember ránézett és egyszerre megértette, hogy eddig diderget,
de mostmár elég oda ülni e nő mellé, s akkor majd nem fázik többé.
Igaz nem perzsel, különös forróság sincs a környezetében, 

ez a nő nem lángol.
De melegít mint egy cserépkályha, 

mely tél elején illatos fahasáboktól langyosodott át,

 s aztán csendesen parázslik tavaszig. 

Ezért mellé ültem, különösebb remények 

vagy igények nélkül, s melegedtem.