Nagyvejke írója Debreceni Zoltán tollából : A patak partján


Nagyvejke írója Debreceni Zoltán tollából : A patak partján
Debreceni Zoltán versíró 
Debreceni Zoltán versíró  
Debreceni Zoltán versíró 

Derecske - Debreceni Zoltán versíró  
( Debreceni Zoltán író.. Hajdúbagos
Debreceni Zoltán - Őszi Szerelem ... 

Őszi szél susog a lombok között,
Sárga levelek hullnak a földre.
A nap sugarai még melegen simogatnak,
De az éjszaka hűvös, mint a tél.

A fák csendesen megpihennek,
A természet lassan álomba szenderül.
Az őszi színek festik a tájat,
Mint egy varázslatos festményt.

Emlékek szállnak a széllel,
Régi szerelmek, boldog pillanatok.
Az őszi napok halkan mesélnek,
Mint egy régi, kopott könyv lapjai.

Őszi hangulat, békesség és nosztalgia,
Mikor a múlt és a jelen találkozik.
Egy pillanatnyi csend, egy sóhaj,
Őszi szélben elrepül a gondolat
Kisvejke: 2012



Debreceni Zoltán versíró  

Debreceni Zoltán

 

Debreceni Zoltán író  
 Debreceni Zoltán Cigány író

. Debreceni Zoltán - Hit nélkül nincs élet.. 


Kértem Erőt  és kaptam nehézségeket,amelyek erőssé tettek.

- Kértem Jómódot... és kaptam agyat és izmot,hogy dolgozzak.

- Kértem Bátorságot... és kaptam akadályokat,hogy legyőzzem azokat.

- Kértem szerelmet... és kaptam bajban lévő embereket,hogy segítsek.

- Kértem Jóindulatot... és kaptam lehetőséget.

Semmit nem kaptam meg amit kértem.
De mindent megkaptam amire szükségem volt,
és akartam.

Embertársam éld az életet félelem nélkül.
Nézz szembe az akadályokkal,
tudd és érezd,hogyha akarod képes vagy legyőzni

Debreceni Zoltán ZsidóCigány író,

Versíró múzsája Csajé 

Debreceni Zoltán író múzsája Csajé  
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
Debreceni Zoltán versíró  
Debreceni Zoltán versíró
 
Debreceni Zoltán - Patak partján... 

Tavasz szellője lengi a mezőt,
Virágok illata száll a réten,
Napfény simogatja az ég kékjét,
És a madarak dalolnak a fák lombjai között.

A patak partján ülve hallgatom a csendet,
A víz susogása halkan szól hozzám,
Mintha az ősi titkokat suttogná nekem,
Melyeket csak a természet ismer.

A fűszálak között sétálva érzem a föld illatát,
A nap sugarai melegítik az arcom,
És a szívem boldogan dobog,
Hiszen itt vagyok, ahol a természet
 szépsége érinti a lelkemet
Debreceni Zoltán versíró  
Debreceni Zoltán versíró 


             Híres emberek.. (Debreceni Zoltán író)

 

Debreceni Zoltán emléklapot kapott 2017 és 2019-ben

művészete elismeréséért. 

Debreceni Zoltán író emléklapja  
Debreceni Zoltán író emléklapja

Derecske - Debreceni Zoltán versíró  
( Debreceni Zoltán író.. Hajdúbagos
Debreceni Zoltán - Őszi Szerelem ... 

Őszi szél susog a lombok között,
Sárga levelek hullnak a földre.
A nap sugarai még melegen simogatnak,
De az éjszaka hűvös, mint a tél.

A fák csendesen megpihennek,
A természet lassan álomba szenderül.
Az őszi színek festik a tájat,
Mint egy varázslatos festményt.

Emlékek szállnak a széllel,
Régi szerelmek, boldog pillanatok.
Az őszi napok halkan mesélnek,
Mint egy régi, kopott könyv lapjai.

Őszi hangulat, békesség és nosztalgia,
Mikor a múlt és a jelen találkozik.
Egy pillanatnyi csend, egy sóhaj,
Őszi szélben elrepül a gondolat
Kisvejke: 2012 
       Debreceni Zoltán író 
Derecske - Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - Párosan gyönyörű az élet...

Leskelődik a nap a bárányfellegek között.
A gyönyörű kikelet már virágba öltözött.
Gyermeklácfütől sárgálik a zöldellő rét.
A tóban úszkálnak a formás tőkerécék.

A horgászok csendben körül ülik a tavat.
Boldogan fogják meg a horogra akadt halat.
Gondtalanul ballagok melletted a tóparján,
mosolyogva a két szemedbe nézek.
Istenem párosan milyen gyönyörű az élet.
.......    ......     ....... 

Nincsen apám sem anyám.
Hatan nőttünk fel szülő nélkül mi árván.
Még kenyérből sem
ettem sokszor eleget.
Akkor sírtam az éhségtől,
mikor a gazdag tele hassal nevetett.


Fiatal korában meghalt apám és anyám.
Utána még az isten is nagyon ritkán figyelt rám.
Az öröm is elment tőlem nagyon-nagyon messzire.
Mert a szegény árva cigányt még.

 

Debreceni Zoltán: Augusztusi nyár.

Veled jártam itt valamikor az augusztusi nyárban.
Virág tengerben sétáltál a Hajdúbagosi pusztában.
A bárányfellegek is gyönyörködtek benned.
Csak lassan bandukoltak
a fellegekkel tarkitott égen.

Olyan volt a rét mint egy színes virág tenger.
Most itt sétálok búsan két kisírt szemmel.
A fák is halkan vigasztalnak, suttogják felejtselek el téged.
Én mosolyogva igennel bólintok rájuk.
Pedig a szívem majd

Szerkesztés dátuma: péntek, 2013. november 8. Szerkesztette: Debreceni Zoltán Író
Nézettség: 733


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: